Híres történelmi átkok

Mi, emberek gyakran vagyunk babonásak, azonban néhány történelmi átok annyira reálisnak tetszik, hogy szinte kizárt, hogy puszta véletlennek tűnjön. A 26 ember halálát okozó fáraó átkától az amerikai elnökök rémének számító sóni indiánok bosszújáig öt híres történelmi átkot mutatunk be.

Ötzi bosszúja

Egy német turista házaspár, Erika és Helmut Simon, az olasz-osztrák határnál 1991-ben 3200 méteres magasságban véletlenül bukkant rá a hauslabjochi emberre, az 5300 éves gleccsermúmiára, amelyet az Alpok közeli völgyéről Ötzinek neveztek el. Ötzié a világ legrégebbi, természetes módon mumifikálódott holtteste; az ősemberrel egy hirtelen jött hóvihar és a hideg végezhetett, de az idegenkezűséget sem lehet kizárni. A kutatások azóta kiderítették, hogy a jégember szívbeteg lehetett, Lyme-kórban szenvedett, tejcukor-érzékeny volt és utoljára kecskehúst vacsorázott.

Az Ötzit először megtekintő patológus, Rainer Henn a vizsgálatok után egy évvel autóbalesetben vesztette életét. Kurt Fritzet, aki a kutatókat vezette a sziklás terepen a pórul járt ősemberhez, nem sokkal később egy lavina sodort el. Helmut Simon, aki először pillantotta meg Ötzit, 2004-ben túrázás közben lelte halálát. A Simon holttestét kereső csapat vezetője, Dieter Warnecke néhány órával Simon temetése után szívinfarktust kapott. Ötzi "bosszújáról" évek óta cikkezik az olasz és a nemzetközi sajtó, de az esetek akár puszta véletlennek is tűnhetnek, hiszen a kutatásban eddig több százan vettek eddig részt.

A fáraó átka

Egyes források szerint Tutanhamon sírjának oldalán a következő baljóslatú fenyegetés szerepelt: „A halál szárnya meglegyinti azt, aki megzavarja a fáraó álmát.” Howard Carter egyiptológus és Lord Carnarvon 1922-ben hatalmas médiafigyelem közepette nyitotta fel a fiatalon elhunyt uralkodó koporsóját. Nem sokkal ezután különös dolgok történtek azokkal, akik beléptek a sírba. A lord négy hónappal később egy fertőzött szúnyogcsípés következtében elhunyt. Néhány órával az angol halála után kedvenc kutyája, Susie Angliában egy nagyot vonyított, majd ő is elpusztult. Egy üzletember, bizonyos George Jay Gould pedig hat hónappal azután lehelte ki lelkét, hogy meglátogatta a sírt.

Woolf Joel dél-afrikai milliomost néhány hónappal azután gyilkolták meg, hogy tiszteletét tette a fáraó nyughelyénél. Arthur Cruttenden Mace, Carter régészcsapatának tagja arzénmérgezés áldozata lett. A főrégész személyi titkárát, Richard Bethellt 1929-ben holtan találták ágyában; valaki megfojtotta. Az a több tucat ember, aki valamilyen oknál fogva betévedt a sírba, évtizedeken át jó egészségben élt, ám az a 26 ember (egyébként 26 fő volt jelen a kamra kinyitásánál is), akinek a halála valamilyen szinten kötődhet a fáraóhoz, sokakat elgondolkodtatott. Több elmélet is felmerült a halálesetek kapcsán, egyesek szerint penészgombák vagy baktériumok lehetnek a felelősek a rejtélyes elhalálozásokért.

Hitler és Timur Lenk

A mongol származású Timur Lenk a 14. században igen kiterjedt birodalmat hozott létre Ázsia középső részén. Az 1402-es ankarai csatában még a törököket is legyőzte, a szultánt, Bajazidot pedig vasketrecben tartotta. A legenda szerint seregei 17 millió ember haláláért voltak felelősek, de a fejedelem az építészet és a művészetek lelkes pártfogója volt. 1941-ben Sztálin – a helyiek és a muzulmánok nagy ellenállása közepette – egy csapat régészt küldött el Szamarkandba, hogy nyissák fel a nagy hódító sírját. A jobb lábára sánta Timur koporsóján ez a felirat volt olvasható: „Aki felnyitja síromat, egy olyan erőt enged szabadon, aki még nálamnál is félelmetesebb.”

Valamit tudhatott a szöveg készítője, ugyanis néhány napon belül a német csapatok támadást indítottak a Szovjetunió ellen, amelynek területén becslések szerint 26 millióan vesztették életüket a harcokban. 1942-ben Sztálin elrendelte, hogy iszlám hagyományok szerint temessék vissza a maradványokat. Láss csodát, nem sokkal később a Wehrmacht maradéka megadta magát Sztálingrádnál, s megkezdődött az orosz előrenyomulás nyugat felé.

A gyémánt átka

A legenda szerint Jean Baptiste Tavernier francia ékszerkereskedő egy indiai szentélyből ellopta a 115 karátos kék Hope-gyémántot, amely addig egy Visnu-szobor egyik szemeként tündökölt, majd később kutyák marcangolták szét a tolvajt. A valóság persze más: 1669-ben sikerült eladni a drágakövet XIV. Lajos francia királynak, aki nyugalomban és gazdag emberként vonulhatott vissza. Minden jól ment egészen addig, amíg a gyémánt nem került XVI. Lajos és felesége, Marie Antoinette kezébe, akiket a francia forradalom során lefejeztek.

Ezt követően az ékszerre Francis Hope tette rá a kezét. Az angol férfi egy amerikai táncosnőt vett el feleségül, majd miután minden vagyonukat elherdálták, a gyémántot is eladták, s szegényen haltak meg. 1912-ben Evelyn Walsh McLean szerezte meg a követ, ám neki sem hozott szerencsét: fia egy autóbalesetben vesztette életét, lánya öngyilkos lett, férje elhagyta egy másik nőért, Evelyn pedig egy elmegyógyintézetben fejezte be földi pályafutását. 1958-ban a Smithsonian Természettudományi Múzeum vásárolta meg a követ, ahol nem történt semmilyen haláleset. Azonban a drágakövet átszállító postás igencsak megszenvedte ezt az évet: elütötte egy autó, s bár túlélte a balesetet, feleségét és kutyáját azonban nem sokkal később elveszítette, ezt követően pedig a háza vált tűz martalékává.

Sóni átok

Indiana állam kormányzója, William Henry Harrison megvesztegette a sóni indián törzseket, hogy whiskyért cserébe adják el a földjeiket. Az őslakosoknak ez nem tetszett, s Tecumseh háborút indított a fehérek ellen. A tippecanoe-i csatában az amerikaiak diadalmaskodtak, két évvel később pedig elhunyt a harcos törzsfő. Öccse azonban megátkozta az amerikai elnököket: a rontás úgy szólt, hogy 20 évente hivatali ideje alatt fog meghalni a regnáló amerikai elnök. A törzs vénjei szerint elsőként a kormányzó fog az átokba belepusztulni.

A testvér jól kalkulált: Harrison 1840-ben került a Fehér Házba, azonban beiktatási beszéde alatt megfázott, s rövid időn belül tüdőgyulladásban elhunyt. Abraham Lincolnt 1860-ban választották meg, s öt évvel később merénylet áldozata lett, mint ahogy az 1880-ban megválasztott James A. Garfield és az 1900-ban hivatalba lépő William McKinley is. Mind Warren G. Harding (1920), mind Franklin D. Roosevelt (1940) hivatali idejének lejárta előtt hunyt el, igaz, mindketten természetes halállal. Az 1960-ban az elnöki székbe kerülő John F. Kennedy tragikus élete mindenki számára ismert: 1963-ban lelőtték. Az „átok” következő célpontja Ronald Reagan volt, aki azonban túlélte az 1981-ben neki szánt golyót, s a 2000-ben megválasztott Bush is épp bőrrel hagyta el a Fehér Házat. Vajon a sóni átok 2020-ban is le fog csapni?