Szerelmes uralkodók

Hogyan indította be egy éttermi ebéd az amerikai feminista mozgalmat?

2018. április 11. 13:56 Múlt-kor

1868. április 20-án egy tucat nő vonult be sorban a New York-i Delmonico's-ba, Amerika akkor leghíresebb éttermébe. A nők mind középosztálybeliek, vagy gazdagabbak voltak, így megtehették, hogy ilyen helyen ebédeljenek. Sokan közülük azonban dolgoztak, ami a 19. század közepén anomáliának számított ezekben a társadalmi körökben. Maga az ebéd még nagyobb anomália volt: egyetlen férfi sem volt velük. Erre ez volt az első példa az amerikai történelemben.

Susan B. Anthony
Susan B. Anthony

Ekkoriban az amerikai társadalom szigorúan szegregált volt nemek szerint, és az utca a férfiak terepe volt. Egy középosztálybeli vagy jómódú nő egyedül az utcán igencsak felkeltette a figyelmet, a dolgozó nők pedig legtöbbször láthatatlanok voltak. Egy étterembe való belépéshez minden nőnek szüksége volt egy férfi társra. Egyetlen elfogadott opció volt arra, hogy egy nő étteremben egyedül étkezhessen, ez a privát étkezőszoba volt, amelyet csak az elitek fizethettek meg. Paul Freedmen gasztronómiatörténész szerint nagyon kevés étterem vagy bármilyen más üzlet gondolt ekkor a női ügyfelekre. Az 1850-es évek New Yorkjában például csak maréknyi fagylaltozó engedte meg, hogy a nők egyedül egyenek.

1868-ban azonban Jane Cunningham Croly riporternőnek elege lett. Charles Dickens angol író éppen körutat tartott az Egyesült Államokban, és a New York-i Sajtóklub rendezett a tiszteletére egy vacsorát a Delmonico's-ban. Croly részt akart venni az április 18-ai eseményen, de a Sajtóklub nem engedte, annak ellenére, hogy maga is tag volt. Tiltakozása nyomán a Sajtóklub vezetése beleegyezett a részvételébe, de kizárólag azzal a kikötéssel, hogy Croly és a többi nő egy függöny mögött maradnak végig, ahol nem lehet sem látni, sem hallani őket. A feldühödött Croly végül nem ment el a vacsorára. Azt azonban elhatározta, hogy valamit tesz az ellen, ahogyan bántak vele, és ehhez ő volt az országban az egyik legjobb helyzetben.

Croly jól ismert riporternő volt, Jenny June álnéven pedig ő volt az első nő, akinek több újságban is lehozták állandó rovatát. Később ő lett az egyik első újságírást oktató egyetemi tanárnő. A Sajtóklub bánásmódjára válaszul létrehozta az első amerikai női klubot, amelynek a Sorosis nevet adta: ez a tudományos szakszó a bimbózó virágok csoportosulására, amelyből a gyümölcs képződik. Más felsőbb osztálybeli, szakmával bíró nőket hívott meg, mint például az újságíró Kate Fieldet és a lelkész Ella Dietz Clymert. Az első gyűlésük előtt Croly megkereste az étterem tulajdonosát, Lorenzo Delmonicót, hogy elvállalná-e a társak nélküli, „kockázatos és szertelen” nők csoportját egy ebédre, csupán két nappal a Dickens-vacsora után. Delmonico kedvessége mellett igen progresszív nézeteket is vallott, így igent mondott, rendelkezésükre bocsátva egy étkezőszobát.

Az, hogy választásuk a Delmonico's-ra esett, üzenetértékű volt. Nem csupán azért, mert Charles Dickens ott járt két nappal korábban (ő egyébként elutasította a meghívást az első Sorosis-gyűlésre), a Delmonico's Amerika gasztronómiai középpontja volt ekkor. 1827-ben még péksüteményeket árusító boltként nyitott meg, később azonban belőle lett az ország első igazi étterme, a jó ízlés és jó ételek szigete egy olyan országban, amely addig közömbösnek mutatkozott a kulináris élvezetek iránt. A század közepén átélt legszebb éveiben a konyhát Charles Ranhofer francia séf irányította, aki politikusok, nagy elmék, és társadalmi elitek számára készített olyan ételeket, mint a homár Newberg-módra. Croly a Sorosis főhadiszállásává tette meg az éttermet.

Mint az első teljes mértékben amerikai nők által vezetett és adminisztrált klub, a Sorosis azonnal figyelemben és kritikában részesült. A társaság célja az volt, hogy „a gondolkodásban, ízlésben, intelligenciában, kultúrában és emberségben érdekelt nőket” hozza össze, és hogy támogassa a nők munkavállalását. Vendégek tartottak rendszeresen előadásokat aktuális témákban a Delmonico's női ebédjein. 1869 januárjában a New York Timesban megjelent egy szerkesztői cikk, amely gúnyolta Susan B. Anthony nőjogi aktivista The Revolution („A Forradalom”) című lapját és annak követői, valamint a Sorosis klub közötti jótékonysági együttműködést, amely a New York-i dolgozó nőket volt hivatott segíteni. „De a kedves kis lények ugyanúgy nem gyakorlatiasak, mint máskor” – írta a név nélküli szerző a párbeszédről. Országszerte a magazinok gúnyrajzokat jelentettek meg az aktivistákról, akiket harcias hárpiákként ábrázoltak Az egyik 1869-es rajz egyszerre űzött gúnyt a feketék és a nők szavazati jogra való törekvéséből, a szüfrazsett karikatúrája egy „Sorosis” feliratú bunkósbotot tart a kezében.

A nyomás ellenére Croly védte a Sorosist. „A hagyományos otthoni élet nem elégséges a fizikai és mentális szükségleteinknek” – mondta 1869-ben. Jól értette ő ezt, hiszen férje betegsége, majd halála őt tette a család kenyérkeresőjévé. Saját korának embere volt: arra is buzdította a nőket, hogy legyenek jó háziasszonyok és anyák. Egyúttal azonban negyven évig dolgozott íróként és újságíróként, és segített megalapítani a New York-i Női Sajtóklubot és a Női Klubok Általános Szövetségét.

A Sorosis virágzott, az első év végére nyolcvanhárom női történész, író, művész és orvos vett részt hagyományteremtő ebédjein. A Sorosis előtt, írta Lately Thomas Delmonico's: Egy évszázad pompa című könyvében, nem voltak „sem kertészeti klubok, sem bridzsklubok, sem nők szakmai társaságai, de még egyházi vagy misszionárius társaságok sem, amelyeket kizárólag nők vittek volna.” A Sorosis női klubok egész sorát ihlette Amerika-szerte, és sok ága a mai napig aktív. Az 1868-as Delmonico's-ban tartott ebéd beindította a nők előjövetelét a közéletbe. De a változás csak lassan jött. Bizonyos éttermek és klubok továbbra is zárva maradtak a nők előtt a 20. században is. 1906-ban két utazó nő írt arról, egy pincér hogyan köntörfalazott és kérdezgette őket addig, míg ki nem derült, semmilyen férfi nem fog velük tartani, ezután pedig megtagadta kiszolgálásukat. Ahogy a 20. század folyamán egyre több nő dolgozott az otthonon kívül, egyre több helyre volt szükségük, ahol ehettek, de sok étterem még az 1860-as években sem engedte be őket egyedül.

Habár manapság a nők éttermekből való kitiltása a távoli múlt emlékének tűnik, a nők ma is kénytelenek küzdeni azért, hogy mások beleszólása nélkül folytathassák karrierjeiket. Hogy erre felhívják a figyelmet, illetve a történelmi ebéd százötvenedik évfordulója alkalmából, a mai Delmonico's egy különleges 19. századi menüt ajánl majd egy hétig, április 20-ától kezdve. Gabrielle Hamilton séf és író alatt marha bouillon madeirával, zselés consommé, puha páncélú rák, és brülé rizspuding is lesz a fogások között. Talán Croly és klubjának tagjai is ezeket ették százötven évvel ezelőtt. Habár a Sorosis gyűlésein nem volt alkohol (nem akartak még nagyobb feltűnést kelteni), a Delmonico's különleges rendezvényekért felelős szervezője, Carin Sarafian szerint az eredeti Sorosis-tagok biztosan meg akarnák ünnepelni a rengeteg előrelépést, amit a nők elértek az utóbbi százötven évben. „Szerintem itt lesznek lélekben, koccintva a jeles nap alkalmából,” – mondta.

2018. nyár: Szerelmes uralkodók
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft
Jane Cunningham CrolyA Női Klubok Egyetemes Szövetségének tagjai az 1920-as évekbenA Delmonico's ma is létezik, bár már nem a Delmonico család tulajdona

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!