Hatalmas látványosság volt, amikor 1931 tavaszán feltűnt Budapest egén a Zeppelin

Monumentális szerkezet szállt 1931. március 29-én Budapest fölé. Mintegy harmincezer ember vonult ki a csepeli reptérre, hogy megcsodálhassa a hatvan tonnás, hatalmas „ezüst szivart”, a Németországból érkező Graf Zeppelint. A léghajózás közel négy évtizede azóta sem múlt el nyomtalanul.

A magyar légikaland

Milliók izgalmas érdeklődése várta 1931. március 29-én, pontosan 87 éve a légi óriást. Az egek ezüst vándora este fél tízkor indult a németországi Friedrichshafenból. Hazánkba látogatott a Zeppelin vállalat LZ-127 jelzésű, Graf Zeppelin nevű léghajója, amely az akkori idők legnagyobbjának számított. A 10 filléres Magyarország aznap címlapon hozta: „Négyszer láthatja holnap Budapest népe a Zeppelint”.

„A Zeppelin ma este 9 óra 36 perckor startol Friedrichshafenból Budapest felé” – írja a Magyarország tudósítója 1931. március 29-én. – „Az óriás léghajó és rajta lapunk megbízásából Karinthy Frigyes, lassú éjjeli menetben teszi meg az 1100 kilométeres utat.” Az újság szerint az útvonal viszont csak München felett dőlt el. A BZ127 hajnali három órakor küldött szikratáviratot a csepeli rádióállomásra, és ebben jelezte az út tényleges irányát. A nagy légikalandba reggel hat órakor bekapcsolódott a magyar rádió is, amely öt percenként tájékoztatta a rádióelőfizetőket a Zeppelin haladásáról.

A hatalmas égi érdekesség végül leszállás nélkül haladt a München-Salzburg-Bécs útvonalon, a magyar légtérbe a Fertő-tónál lépett be. Pápa, Tihany és Székesfehérvár érintésével érkeztek Csepelre. A korabeli híradások szerint egy kicsit elidőztek a Balaton fölött reggel fél hét körül. Tették mindezt azért, nehogy túl korán érjenek a budapesti célállomásra. A leszállást ugyanis március 29-én vasárnap reggel 8 órára időzítették. Addigra legalább 30 ezren vonultak ki a Weiss Manfréd Művek saját repülőterére.

Magyar Miklós, a léghajó egyik utasa így ír a Budapest felett töltött percekről: „Pár perc múlva már jó magasra jutottunk és Buda felé fordultunk. A Gellért-hegy olyan volt, mint egy természet alkotta hatalmas tribün, amely feketéllett a nagyszerű látványosságra összesereglett embertömegektől. De a Dunát szegélyező budai hegyek, a Várhegy, a Rózsadomb mind, mind feketéllett az emberektől. Tisztán láthattuk felülről, hogy közeledésünkre a sokaságok megmozdultak és karjaikat fellendítve zsebkendővel, kalappal integetnek felénk üdvözletet. Csodálatos, hogy innen felülről milyen tökéletes, majdnem geometrikus rajznak látszik a város és milyen szép. A por és füst ide nem jut fel, a kristálytiszta légben úszunk és előttünk nincsen sehol akadály.”

A Zeppelin összesen hatvan tonnát nyomott, és első ránézésre erősen emlékeztetett egy repülő, ezüst szivarra:  impozáns látványosságnak számított a harmincas években a maga 236,6 méteres hosszával és 30,5 méteres átmérőjével. A légi óriás összesen 115 kilométeres óránkénti sebességre volt képes, ám utazás közben általában maximum 70 kilométeres óránkénti sebességgel haladt. Így minden idők legegyenletesebb és legsimább útját garantálta a fedélzetén utazó húsz utasnak. Ennyi volt ugyanis a Graf Zeppelin teljes kapacitása.

„Az utasok kiszolgálásáról és a léghajó kezeléséről 40-45 fős személyzet gondoskodott. Az utasok a hengeres test alatti gondolában helyezkedtek el, a személyzet az alumíniumvázú, vászonborítású test belsejében lévő hidakon és létrákon közlekedhetett a 17 gáztartály között – mutat rá a Budapest Anno Blog. – „A léghajó mozgását 5 darab egyenként 540 lóerős, 12 hengeres motor segítette.”

Karinthy és Horthy István is a fedélzeten utazott

A Magyarország cikke szerint a csepeli repülőtéren helyszíni szemlét tartottak a rendvédelmi hatóságok. A Magyar Aero Szövetség 250 utászkatonát vezényelt ki a helyszínre, hogy segítsék a léghajó leszállását és lehorgonyzását, a róla ledobott kötelekkel. A feladat azonban nem bizonyult egyszerűnek, hiszen 1931-ben a március 29-e havas záporokkal tarkított szélviharban köszöntött a fővárosra.

„Szilaveczky rendőrfőtanácsos arra is figyelmezteti a közönséget, hogy lehetőleg sárcipőben menjen ki Csepelre, mert a mezőn hosszú darabon gyalogolni kell és a talaj rendkívül sáros” – írja az újság. – „A mentők ezúton is figyelmeztetik a közönséget, hogy a villamosokon tartózkodjék a tolongástól és a rendőri előírásokat a közlekedésnél a legszigorúbban tartsák be, mert a balesetek csak így kerülhetők el.” A mentőkészültség reggel hét órától a repülőtér hangárjában teljesített szolgálatot.

Nagyon várták a Dunántúlon is a Zeppelin érkezését. Itt azonban túlzottan kedvező időjárás nehezítette az utazók útját. Ezért módosították az előre bejelentett irányt. „A Graf Zeppelin magyarországi körrepülésének útvonalát érthetetlen okokból még az utolsó pillanatban sem közölték teljes bizonyossággal a nyilvánossággal” – írja a pécsi székhelyű Dunántúl napilap 1931. március 29-én. – „Az esti órákban egymást érik az egymásnak ellentmondó jelentések, amelyek szerint egyáltalán nem bizonyos, hogy a Graf Zeppelin elrepül Pécs felett.”

Az újságban közzétettek szerint a jelentés csak a késő órákban érkezett, eszerint a léghajó útvonala a következő: Budapest, Miskolc, Debrecen, Kecskemét, Szeged, Székesfehérvár, Budapest.  A Zeppelin utasai végül rövid Budapest feletti repülés után északkeletnek fordultak. Átrepültek a Mátra felett és Eger, valamint Mezőkövesd érintésével Miskolc fölé érkeztek. Innen déli irányban haladtak tovább Szentes és Hódmezővásárhely felé, majd Debrecen érintésével visszafordultak és a Jászság fölött elrepülve tértek vissza Csepelre a délutáni órákban. Újabb sikeres landolás és pihenő után indultak vissza állomáshelyükre, a németországi Friedrichshafenbe. A Zeppelin fedélzetén tizennégy utas tartózkodott ekkor. A Bodeni-tó partján fekvő német városba hajnali 3 óra 30 perckor érkeztek meg.

A léghajón több neves személy is utazott, többek között Karinthy Frigyes, Horthy István, valamint gróf Almásy László Ede Afrika-kutató. A Zeppelin fedélzetén tartózkodott Gömbös Gyula honvédelmi miniszter és több újságíró. Elsőként Karinthy Frigyes lépett ki a léghajóból a sikeres földet érés után. Horthy Istvánt édesapja, Horthy Miklós kormányzó személyesen várta a repülőtéren. Az érkező tizennégy utast, Lehmann és Flemming kapitányokat, illetve a személyzet tagjait Budapest főpolgármestere köszöntötte.

A Zeppelin léghajó postát is szállított. Az 1931. március 21-én megjelent Rendeletek tára beszámolt róla: „Ezekkel a léghajójáratokkal a következő feltételek mellett közönséges levelek és levelezőlapok küldhetők: a levelek súlya egyenkint a 20 grammot nem haladhatja meg, illetve a levélpostai légiküldeményekre a „Légipostával” feljegyzést, vagy kékszínű légipostai ragjegyet kell alkalmazni.” A rendelet arra is rámutat, hogy az ilyen módon szállított levelek címlapjának felső részén szembetűnő módon, egy táblázat szerint kell feltüntetni a megfelelő légiutat, ha azokat a Zeppelin magyarországi körrepülése, vagy a Németországba való visszatérése alkalmával szállítja. Azt is említik, hogy a levélpostai küldemény rendeltetési helyének megfelelő rendes postai díjon felül kötelező légipostai pótdíjat kell leróni. Ezekbe belefoglalták a Budapest-Friedrichshafen közötti úton repülőgépen való szállítás díját is.

Ikonikus jelképpé váltak a Zeppelin léghajók

A repüléstörténet kétségtelen csúcspontját jelentette – miután 1929-ben és 1930-ban már egy-egy alkalommal átrepült Magyarország fölött – a német Graf Zeppelin léghajó 1931-es márciusi, budapesti látogatása. A „csodaszivar” hatszáz útján másfél millió kilométert tett meg, több mint 17 ezer órát repült, 34 ezer főt szállított, megfordult Észak- és Dél-Amerikában, a Közel- és Távol-Keleten, de Szibériában és az Északi sarkvidéken is. „Szép, fenségesen szép a lázas és lelkes embertömeg, csaknem oly szép, talán még szebb, mint a nyugodtan úszó léghajó” – írja az Újság újságírója, Wallesz Jenő. – „Csak ilyen lázas és lelkes embertömeg számára érdemes dolgozni, mert ennek az embertömegnek lelkiállapotában ismeri fel a tudomány a maga diadalát.”

A léghajózás közel négy évtizede nem múlt el nyomtalanul. Még ma is fel-felbukkan nem csak a sajtóban vagy a történelemórákon, hanem a visszaemlékezésekben és már a közösségi portálokon is.

„A Zeppelin lénye és feladata, hogy a béke járműveként támogassa a szívet és a lelket” – mondta a híres Földkerülő Hugo Eckener kapitány az 1952-es kampányfilmben, amely a Schau dir Zeppelin NT címet viselte, és amit megtalálunk ma is a legnagyobb közösségi videomegosztó portálon. – „Még a mai napig magával viszi a szellemünket azokba a magasságokba, ahol kinyithatja szárnyait.”

A léghajók végül számos országba jutottak el, és sok emléktárgy maradt utánuk. Ezek közül talán a legérdekesebbek a bélyegek: Magyar Posta például több léghajózással kapcsolatos emléket hozott forgalomba. A Zeppelinek mai változatai pedig még ma is közlekednek a bajor földeken. A jegy ára azonban elég borsos: egy negyven perces utazás több száz euróba kerülhet.