Hat rövid életű állam Magyarországon, amelyet elsodortak a trianoni béke viharai

2017. december 7. 14:09

Korábban

Szlovák Tanácsköztársaság

A Magyarországon 1919 tavaszán puccsal hatalomra jutott kommunistáknak gyorsan be kellett látniuk, hogy nem kerülhetik el az ország fegyveres megvédelmezését. A Tanácsköztársaság által felállított Vörös Hadsereg nagy lendülettel látott neki a toborzásnak és április közepére a magyar haderő létszáma újra meghaladta az 50 ezer főt.

A magyar Vörös Hadsereg ezt követően kísérletet tett a fegyverszünetben kijelölt demarkációs vonalakat átlépő csehszlovák és román csapatok visszaszorítására. A legnagyobb sikereket a Stromfeld Aurél vezette csapatok érték el, akik az északi hadjárat során mélyen benyomultak a Felvidékre, visszafoglalták többek között Érsekújvárat és Kassát, illetve sikeresen elválasztotta egymástól a cseh és román haderőt.

Az újonnan felszabadított-megszállt területeken a világforradalmat zászlajára tűző Kun Béla egy új kommunista állam megszervezése mellett döntött, így 1919. június 16-án Eperjesen kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot. Élére a cseh kommunista Antonín Janousek került, vezetésébe pedig számos magyar kommunista is bekerült. Így például a hadügyi népbiztos a későbbi magyar miniszterelnök, Münnich Ferenc lett.

A szlovák tanácsállam azonban nem bírta a helyi lakosság támogatását és természetesen nemzetközi elismerésre sem számíthatott. Miután a budapesti Forradalmi Kormányzótanács elfogadta Clemanceau francia miniszterelnök ajánlatát – miszerint a magyar csapatok Felvidékről történő kivonásáért cserébe a románok kiürítik a megszállt Tiszántúlt – a csehszlovák katonaság gond nélkül foglalta vissza a területet. A Szlovák Tanácsköztársaság így alig három hét fennállást követően megszűnt létezni.