Földrengésbiztos falrendszer védte az urartui fellegvárat

A kelet-törökországi Van tartományban található Ayanis várának legújabb ásatásai során egyedülálló, földrengésbiztos falrendszert és a főistennek ajánlott fegyvereket tártak fel a szakemberek. Az erzurumi Atatürk Egyetem kutatócsoportja által napvilágra hozott monumentális urartui erődítményrendszer építészeti megoldásai új megvilágításba helyezik a vaskori anatóliai civilizáció kőfaragó és mérnöki tudását.

Az egyetem régészeti tanszékének munkatársai Mehmet Işıklı professzor vezetésével az elmúlt hónapokban az erődítmény külső falainak, különösen a délkeleti szakasznak a megtisztítására fókuszáltak. A feltárás során a szakemberek egy mintegy kétszáz méter hosszú fellegvári falszakaszt hoztak felszínre, amelynek déli része és monumentális kapuja kivételes épségben, helyenként öt méter magasan áll.

Az építészeti maradványok mellett az idei szezon kiemelkedő felfedezése három bronzpajzs és egy sisak, amelyeket Haldi, az urartui panteon főistene tiszteletére ajánlottak fel egykor, utalva a vár jelentős szakrális funkciójára is.

A védművek vizsgálata rámutatott az építők meglepően fejlett szeizmológiai és statikai ismereteire. Ilhan Özgür, az ásatás egyik kutatója szerint az alapkőzetbe süllyesztett hatalmas, irreguláris bazalttömböket olyan precíz illesztéses technikával rakták le, amely képes volt ellenállni a régióban rendkívül gyakori földrengések okozta tektonikus elmozdulásoknak.

A masszív kőalapozást egy eredetileg 17-18 méter magas, vályogtéglákból emelt felépítmény egészítette ki, tovább erősítve a falrendszer rugalmasságát. Işıklı professzor hangsúlyozta: a kövek tökéletes megmunkálása és rögzítése igazolja, miért is nevezik a történettudományban az urartuiakat a „kő urainak”.

A Van-tó partjára néző magaslaton elterülő ajanisz-i erődöt II. Rusza urartui király építtette a Kr. e. 7. században. Az Urartui Királyság, amely a Kr. e. 9. és 6. század között uralta az Örmény-felföldet, a közel-keleti vaskor egyik legjelentősebb hatalma volt, amely elsősorban monumentális kőépítészetéről, kiterjedt öntözőhálózatairól, valamint fejlett fém- és bronzművességéről ismert.

A török kulturális és turisztikai minisztérium „Örökség a jövőnek” projektje keretében zajló, immár harminchetedik éve tartó leletmentés hosszú távú célja, hogy a világ egyik legjobb állapotban fennmaradt ókori erődítményrendszerét teljes egészében megóvják és integrálják a régió infrastrukturális hálózatába.