Ókori erődöket tártak fel a grúz hegyvidéken

A térinformatikai rendszerekkel, GPS-térképezéssel és távérzékeléssel támogatott nemzetközi expedíció során a kutatók megállapították, hogy a magasan fekvő vulkanikus plató valójában a kaukázusi és az eurázsiai sztyeppei kultúrák egyik legaktívabb kereszteződési pontja volt. A tájat az úgynevezett „küklopikus építészet” dominálja: a kötőanyag nélkül rakott, masszív kőfalakból álló erődítmények nemcsak állandó védelmi funkciót láttak el, hanem időszakos menedékként is szolgáltak a szezonálisan vándorló pásztorközösségek számára.

Az egyik legfontosabb ásatási helyszín a Baraleti Natsargora (Hamudomb) volt, ahol a névválasztás találónak bizonyult: a felszín alatt a kora bronzkortól a vaskorig (Kr. e. 3500–500) tartó, többszörös pusztulást és újjáépítést jelző égésrétegeket, védműveket és agyagépítményeket azonosítottak. A kutatás leglátványosabb lelete is innen került elő: egy finoman kidolgozott, koncentrikus mintákkal és perforációkkal díszített bronz napkorong. A szakemberek feltételezése szerint az aprólékos fémműves alkotás – amely a térségben gyakran női temetkezésekhez kapcsolódik – a napkultuszhoz kötődő rituális tárgy lehetett.

A Baraletitől keletre fekvő Meghreki erődjének maradványait – amelyek a kora bronzkortól egészen a középkorig mutatnak folyamatos megtelepedést – véletlenül, egy modern útépítés során fedezték fel. A helyszínen kiásott lakó- és tárolóépületekből, illetve kemencékből vörös, fehér és sötétkék mértani mintákkal díszített, ritka agyagtáblák (plakettek) kerültek elő, amelyek a dél-kaukázusi régióban egyedülállóak, és feltehetően a kiemelt társadalmi státuszt vagy a vallási teret jelölték a lakókörnyezeten belül.

A Kaukázus mint civilizációs híd

A Kaukázus déli hegyvidéke az ókorban a nagy közel-keleti civilizációk (például Mezopotámia vagy Urartu) és az északi nomád sztyeppei népek közötti kulturális és technológiai transzfer (például a fémművesség vagy a harci szekerek elterjedése) egyik legfontosabb állomása volt. A Dzsavaheti-fennsík több ezer méter magasan fekvő, zord téli éghajlatú területeiről a hagyományos régészet sokáig úgy vélte, hogy csak gyéren, a civilizációs központoktól elzártan lakták.

A mostani, több mint másfél száz helyszínt feltáró misszió bizonyítja, hogy az itteni közösségek rendkívüli alkalmazkodóképességgel rendelkeztek. A helyi populációk a történelem során nem folyamatosan lakták a vidéket, hanem a környezeti vagy társadalmi (háborús) változásokra reagálva, ciklikusan tértek vissza ugyanazokhoz a stratégiai pontokhoz.

A leletanyag, különösen az egyedi agyagtáblák és a bronz napkorong azt is igazolják, hogy a kényszerű mobilitás ellenére a hegyvidéki társadalmak fejlett, a szomszédos nagy kultúrákkal egyenrangú hitvilággal és művészeti hagyományokkal rendelkeztek. A projekt a jövőben kiterjedt szénizotópos kormeghatározással és környezeti adatok integrálásával folytatódik a pontosabb kronológia felállítása érdekében.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

18. Az ENSZ és az Európai Unió
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• 1948 óta a „visszatérés joga” áll az izraeli-palesztin konfliktus középpontjában
• 26 éves az Európai Unió
• Tényleg nem tett meg mindent az ENSZ a magyar ügy érdekében 1956-ban
• Botrányok övezték az egyik legnagyobbb ENSZ-szervezet történetét
• A gázai lőporos hordó - az arab-izraeli konfliktus története
• 10 tény a ruandai népirtásról
• 60 éve lett vége a hidegháború legvéresebb konfliktusának
• Az ENSZ-re sózta London Palesztinát
• Viták a közös európai történelem kapcsán