Fejlett sárgaréz-technológiát alkalmazott a Szászánida Birodalom hadserege

Egy szászánida sisak a British Museumban. Kép: Nickmard Khoey

A Davis és kutatótársai által jegyzett, a nyersanyagok felhasználását vizsgáló tanulmány a mai Türkmenisztán területén fekvő Merv, valamint az iraki Ninive romjai között feltárt, a 4. és 7. század közé datálható fémleleteket elemezte. Míg a Római és a Bizánci Birodalom sárgaréz-felhasználása régóta jól kutatott terület, a szászánida kohászat technológiai színvonala eddig jórészt feltáratlan maradt.

Az új archeometriai elemzések kimutatták, hogy a réz és a cink ötvözésével készült sárgarezet már a 4. és 5. században széles körben használták. Mivel a cink lepárlásának módszere ekkor még ismeretlen volt, az ötvözetet úgynevezett cementálással, a réz, a cinkérc és a faszén együttes hevítésével állították elő. A korai időszakból származó, öntőformában készült ékszerek – például egy lazúrkővel és üveggel díszített hajtű – cinktartalma 2 és 27 százalék között mozgott. Ez a nagyfokú szórás az alapanyagok újrahasznosítására és keverésére utal. Ebben a korszakban a sárgaréz aranyhoz hasonló színe miatt elsősorban a társadalmi presztízs kifejezését szolgálta.

A 6. és 7. századra a sárgaréz felhasználása jelentősen átalakult, és a hadsereg felszerelésének fókuszába került. A kutatók a British Museum gyűjteményében őrzött, Ninivéből származó késő szászánida katonai sisakokat vizsgálták meg, amelyeket évtizedekig tévesen bronznak vagy általános rézötvözetnek kategorizáltak. A tudományos elemzés feltárta, hogy a több szegmensből összeállított sisakok vaskeretét vékony sárgaréz lemezekkel borították be, amelyeket szegecseléssel rögzítettek.

A mérsékelt cinktartalmú sárgaréz alkalmazása technológiai előnyöket biztosított: a hidegkovácsolás során az anyag jobban alakítható maradt, mint a bronz, így a lemezek vágásakor és hajlításakor elkerülhették a repedéseket. A nyersanyaggal való tervezett bánásmódot mutatja, hogy a sisakok rejtett, tartópántok alatti részein szándékosan elhagyták a fémborítást.

A katonai alkalmazás nem korlátozódott a sisakokra: az észak-iráni leletek, a Siráz melletti Kaszr-e Abu Naszr erőd sárgaréz pikkelypáncélja, valamint a vasmaggal és sárgaréz borítással készült buzogányfejek egyaránt megerősítik e fém széleskörű katonai használatát. A Krisztus után 224-től 651-ig fennálló Szászánida Birodalom a késő ókor egyik meghatározó nagyhatalma volt, amely évszázadokon át sikerrel rivalizált Rómával, majd Bizánccal a Közel-Kelet feletti uralomért. A sárgaréz tömeges és szabványosított katonai alkalmazása egy logisztikailag magasan szervezett állami infrastruktúra meglétét feltételezi, amely képes volt biztosítani a hadsereg folyamatos és egységes felszerelését.

A kutatócsoport a szászánida leleteket összevetette a 9. századi, már az iszlám hódítás utáni időszakból származó mervi sárgaréz tárgyakkal is. Az eredmények rámutattak, hogy az iszlám korban a cink aránya megnőtt, a szennyeződések száma csökkent, a gyártás pedig szabványosodott. Amíg a szászánida érában maga a fém ritkasága jelentette az értéket, a későbbi évszázadokban a sárgaréz hozzáférhetőbbé válásával a nyersanyag helyett a megmunkálás finomsága vált a presztízs elsődleges mércéjévé.

A tanulmány rávilágít arra a muzeológiai problémára is, hogy a gyűjteményekben őrzött, pusztán vizuális alapon bronznak minősített műtárgyak archeometriai újraelemzése újraírhatja az ókori Perzsia fémipari technológiájáról alkotott történeti tudásunkat.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

7. Életmód és mindennapok a Kádár-korszakban
II. Népesség, település, életmód

• A magyar-román diplomáciai kapcsolatok megszűnésével fenyegetett Ceaușescu falurombolási terve
• Lelkiismereti és erkölcsi kérdésnek tekintette az amerikai elnök a Szent Korona visszaszolgáltatását
• Mit keresett Fidel Castro 1972-ben Budapesten?
• A Népliget és a Margitsziget is szóba került, mint az Úttörővasút lehetséges helyszíne
• Ilyen az, ha csináljuk a fesztivált – koncertfotók a ‘80-as évekből
• Ledobni a vörös nyakkendőt – ilyenek voltak a szocialista úttörőtáborok
• Kilincs a túloldalon
• Az én 89-em
• Benzininjekció, néma talpak és Mengele – ártatlan volt-e Tóth Ilona?