Először tették közzé egy D-napot túlélő amerikai katona leveleit
Több mint nyolcvan év után először váltak nyilvánossá Louis „Speedy” Weber amerikai közlegény második világháborús levelei. A katona 1942 és 1945 között írt beszámolói a háborús mindennapok mellett a normandiai partraszállás eseményeit is személyes nézőpontból örökítették meg.
- Az USO nyilvánosságra hozta Louis „Speedy” Weber több mint 300, a második világháború alatt feleségének írt levelét.
- Az iratok a hadműveletek mellett a fronton töltött hétköznapokról és bizonytalanságokról, illetve Weber honvágyáról is beszámolnak.
- A 2026-ban digitalizált gyűjtemény személyes nézőpontból enged betekintést egy amerikai katona második világháborús tapasztalataiba.
A több mint 300 levélből álló gyűjtemény 2022-ben, egy névtelen adományozó révén került az amerikai katonákat és családjaikat támogató United Service Organizations (USO) birtokába. A szervezet 2026-ban digitalizálta, majd nemrég nyilvánossá is tette az archívum egy válogatását, amelynek darabjait Weber feleségének, Francesnek írta 1942 és 1945 között, így a levelek segítségével szinte a teljes második világháborús katonai szolgálata végigkövethető.
Weber a hadsereg műszaki alakulatánál szolgált: hidak és védelmi létesítmények építésén dolgozott, de 1944 júniusában részt vett a normandiai hadműveletekben is. Egy június 14-én írt levelében arról számolt be feleségének, hogy az eget annyi szövetséges repülőgép töltötte meg, hogy alig lehetett látni a napot – ez a látvány pedig saját bevallása szerint örökre az emlékezetébe vésődött.
A levelek ugyanakkor nemcsak a háború nagy eseményeit őrizték meg: Weber rendszeresen írt a honvágyról, felesége iránti érzéseiről és a szolgálat hétköznapjairól is. Egy 1942. augusztus 23-i rövid üzenetében például csak annyit tudott közölni, hogy aznap elszállítják, de még ő maga sem tudja, hová.
Ez is érdekelhet
Weber túlélte a normandiai partraszállást és a háborút, majd hazatért Franceshez. Gyermekük nem született, de életük végéig házasok maradtak; Weber 1997-ben, Frances pedig 2005-ben halt meg.
Az USO szerint az archívum megnyitásával olyan személyes dokumentumok kerültek a nyilvánosság elé, amelyeket eredetileg egyetlen embernek szántak. A levelek így nemcsak egy katona hadjáratának állomásait, hanem a második világháború mindennapi, személyes oldalát is megőrizték.
