Ritkának számító ókori római halotti máglyát találtak Franciaországban
Egy ritkának számító, a Kr. u. 1. századból származó ókori római halotti máglya maradványait tárták fel a franciaországi Bure település határában. Ahogy az a Francia Nemzeti Megelőző Régészeti Kutatóintézet (Inrap) közleményéből kiderül, a Meuse megyében végzett ásatások során egy gödörsíros hamvasztóhelyet azonosítottak. Bár a hamvasztásos temetkezés ismert a kora császárkorból, az eredeti máglya megtalálása kivételes régészeti eseménynek tekinthető.
- A franciaországi Meuse megyében fekvő Bure településnél egy Kr. u. 1. századból származó ókori római halotti máglya maradványait azonosították.
- A feltárt gödörsíros máglya területén a hamvasztás helyszíni nyomait, elszenesedett faanyagot, valamint gazdag leletanyagot dokumentáltak a régészek.
- A szakemberek szerint a máglya a korszak vidéki temetkezési szokásairól és a halottak mellé helyezett tárgyakról szolgáltat új adatokat.
A lelőhely erősen erodálódott állapotban maradt fenn, így napjainkra kizárólag a legmélyebbre ásott struktúrák élték túl az évezredeket. A régészek a területen azonosított régészeti objektumból ötöt tudtak a temetkezési tevékenységhez kötni. Ezek között található maga a máglya, két cölöphelyre emlékeztető gödör, valamint két sekélyebb mélyedés a máglya maradványaival. A gödörsíros máglya olyan ásott struktúra, amely a helyszíni hamvasztás egyértelmű nyomait, például a falak és a fenék hő okozta elszíneződését mutatja.
A trapéz alakú, három méter hosszú, 2,2 méter széles és fél méter mély máglyát agyagos mészkőrétegbe vájták. A kutatók a munkálatok során egy szigorú rácshálózaton alapuló feltárási protokollt és szisztematikus üledékgyűjtést alkalmaztak. A rétegek magasságát fotogrammetriai eljárásokkal rögzítették, ami lehetővé tette a leletek, köztük a csak a rostálás során előkerülő apró tárgyak pontos térbeli elhelyezését.
A máglya aljzatán a hőhatás elváltozásai mellett jelentős mennyiségű faszenet, fahasábokat, a déli fal mentén pedig elszenesedett deszkamaradványokat figyeltek meg. A struktúra alját egy fekete kormos réteg borította, amely rendkívül gazdag volt leletekben. A hamuból edénytöredékeket, megolvadt bronztárgyakat, vas- és bronzszegeket, valamint hőnek kitett köveket dokumentáltak. Emellett állati maradványok, magvak és gyümölcshéjak is előkerültek, amelyek áldozati felajánlásokra utalnak.
A terület egyik legfontosabb sajátossága, hogy a kutatók csak rendkívül csekély mennyiségű emberi csontszilánkot találtak. Ez a korabeli római temetkezési gyakorlatra enged következtetni, amelynek során a hamvasztást követően az elhunyt csontmaradványait gondosan összegyűjtötték. A hamvakat ezt követően egy urnába helyezték, amelyet valószínűleg egy, a máglyától távolabb eső nekropoliszban temettek el. A felső kitöltőréteg szintén bővelkedett a különböző tárgyi emlékekben.
Ez is érdekelhet
A római kori temetkezéseknél a máglyákat általában a nekropoliszok közelében alakították ki, a bure-i lelet azonban elszigetelt kivételnek tűnik. A helyszín egy vidéki környezetben fekvő hamvasztóhely lehetett, mivel az ANDRA ügynökség projektje keretében végzett előzetes feltárások ellenére sem találtak más temetkezési nyomot a környéken. Ez felveti annak lehetőségét, hogy a vidéki területeken a rítusok térbeli megszervezése eltérhetett a sűrűbben lakott települések gyakorlatától.
A kora császárkorban a hamvasztás volt a legelterjedtebb temetkezési forma a nyugati provinciákban. A gödörsíros máglyák összetett rituális cselekmények helyszínei voltak, amelyek pontos menetét a leletanyag laboratóriumi vizsgálata tisztázhatja. A kerámiák és fémek elemzése fényt deríthet a halott útravalójának gazdagságára, valamint a hamvasztás működési mechanizmusára, beleértve a sírmellékletek szándékos összetörését és a máglya végső lezárásának folyamatát.
