Wesselényi Miklós

(1796-1850)

Wesselényi Miklós báró, a magyar reformellenzék egyik vezetője 1796. december 30-án született az erdélyi Zsibón. Apja, a "zsibói bölényként" emlegetett idősebb Wesselényi Miklós művelt és tájékozott, ám hirtelen haragú és nyakas főúr volt. Bíróság elé jakobinus összeesküvőként került, börtönbe pedig azért, mert hadjáratot indított egyik szomszédja ellen. Fiát szigorral és nagy elvárásokkal nevelte, nem csak szellemét, de testét-lelkét is pallérozta.

Miklós 1820-tól Széchenyi István gróffal együtt tett nyugat-európai tanulmányutat, s alaposan felkavarta a kontraszt elmaradott hazája és a fejlett nagyvilág között. Hazatérve Zsibón nekilátott a ménes feljavításának, bevezette a váltógazdaságot, sőt Erdély első kisdedóvóját is ő alapította meg. Hírneve párbajai, lovasbravúrjai, vadászkalandjai révén szájról szájra terjedt.

Az 1825-ben hosszú szünet után ismét összehívott országgyűlésen - nem lévén magyarországi birtoka - csak "hallgató" lehetett. Annál tevékenyebb volt azonban más téren: részt vett a Kaszinó megalapításában, javaslatot tett magyar színház felállítására és létrehozta az első vívókört. 1831-ben az Akadémia tiszteletbeli taggá választotta. Miután Szatmárban birtokhoz jutott, az 1830-as pozsonyi diétán már a felsőtábla tagjaként, a reformmozgalom elismert vezetőjeként tündökölt.

Előtérbe kerülését Széchenyi is pártolta, mert úgy vélte: a "hatalmas, méltóságos, királyi tekintetű magyar" alkalmasabb nála erre a szerepre. Wesselényit felszólalásai, 1831-ben írott, de csak két évvel később, külföldön megjelent Balítéletekről című műve az udvar, a jottányi változtatást sem engedő Metternich kancellár célpontjává tették.

1834-ben a Szatmár megyei gyűlésen mondott gyújtó hatású beszédének ürügyén hűtlenségi pert indítottak ellene, aminek büntetése fő- és jószágvesztés is lehetett. Még zajlott az eljárás, amikor bekövetkezett az 1838-as nagy pesti árvíz: Wesselényi a jeges árban önfeláldozóan mentette az embereket, s mindenki szemében hőssé vált, kivéve persze a bécsi udvart.

A királyi tábla végül 1839-ben három év börtönre ítélte, fogva tartásának helyéül a budai várbörtönt jelölték ki. Két hónap múlva egyre súlyosbodó szembaja miatt Morvaországba szállították gyógykezelésre, majd 1840-ben kegyelmet kapott, de ártatlanságát nem ismerték el. A börtönből "polgári halottként" került ki, 1844-ben teljesen megvakult. Napjait a politikától távol, Zsibón töltötte, csak egy műve jelent meg, amelyben a nemzeti kérdésben vallott álláspontját összegezte.

1848 áprilisában Pesten beszélt újra nyilvánosan, majd megjelent a Magyarország és Erdély unióját kimondó kolozsvári országgyűlésen. A forradalmat követő események egyre jobban elkeserítették, 1848 szeptemberében külföldre távozott s csak 1850 tavaszán tért haza. A még csak ötvennégy éves, de vak és megrokkant egészségű Wesselényi út közben tüdőgyulladást kapott és 1850. április 21-én Pesten meghalt.

A nemzet emlékezetében "az árvízi hajósként" él Vörösmarty verse nyomán. A hatalmas termetű, bikaerejű férfi már életében legendák hőse lett, Jókai róla mintázta az Egy magyar nábobban a gáncs nélküli politikus, Szentirmay Rudolf alakját.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

6. Erdély etnikai, vallási helyzete a 16–18. században
II. Népesség, település, életmód

• Hogyan került Erdély Habsburg uralom alá?
• Erdély és Lengyelország számára egyaránt virágkort jelentett Báthory István uralkodása
• II. József haláláról tudósított nyitószámában az első erdélyi magyar újság
• Már ötéves korában megválasztották, de sohasem uralkodott az utolsó erdélyi fejedelem
• A trianoni békét "morális köntösbe öltöztették"