Amatőr fényképekből nyílik 1956-os kiállítás a nemzeti könyvtárban
Az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából a korszak átlagembereinek vizuális és szóbeli emlékeit feldolgozó új tárlat nyílik az Országos Széchényi Könyvtárban. A bemutatott anyag a pártállami évtizedek alatt titokban őrzött amatőr fotográfiákat és a résztvevőkkel felvett életútinterjúkat rendezi közös tematikus keretbe.
- Az Országos Széchényi Könyvtár új tárlata az 1956-os forradalom 70. évfordulójára készült.
- A kiállítás a Kádár-korszakban rejtegetett amatőr fényképeket és szóbeli visszaemlékezéseket állítja párhuzamba.
- A kronologikus elrendezésű vizuális anyagokat a résztvevőkkel rögzített történelmi életútinterjúk egészítik ki.
A nemzeti könyvtár Kápolnaterében megrendezett tárlat hivatalos megnyitóján Gerencsér Judit megbízott főigazgató mond köszöntőt, majd Rainer M. János Széchenyi-díjas történész nyitja meg a rendezvényt. A Sárközy Réka kurátor által összeállított anyag az időrendet követve halad végig az őszi napok történésein.
A koncepció alapját a kronológia mellett azok a kulcsfogalmak adják, amelyek a kollektív emlékezetben a leginkább összekapcsolódnak a forradalommal. A látogatók a sajtószabadság, a szolidaritás, a jelképrombolás, a gyász és a kizökkent világ témakörei mentén ismerhetik meg az eseményeket. A grafikai és dizájnmunkákat Füri Katalin és Tóth Éva végezte a projekt során.
A bemutatott amatőr fényképek kiemelt jelentőséggel bírnak a vizuális történelem rekonstruálásában. A képeket készítő civil fotósok a harcok napjaiban saját elhatározásukból rögzítették az utcák eseményeit a lelkesedés első pillanataitól az erőszak elharapózásáig. A megtorlás éveiben ezeknek a felvételeknek a puszta birtoklása is komoly kockázatot jelentett, így a tulajdonosok sokáig gondosan rejtegették a negatívokat.
A vizuális dokumentumokat a kiállítótérben elhelyezett monitorokon futó interjúrészletek egészítik ki, amelyeket Hanák Luca és Lukács Bea szerkesztett egybe. Az életútinterjúk az események alakítóinak és a túlélőknek a szubjektív nézőpontjait egyaránt bemutatják.
Az 1956-os forradalom történetének feltárását alapvetően meghatározta a szovjet beavatkozást követő állami cenzúra. A Kádár-rendszer évtizedei alatt a hatalom a nyilvánosság minden fórumán ellenforradalomként bélyegezte meg az eseményeket, a valós történéseket pedig szigorú tabuként kezelték. A hivatalos narratívával szemben a társadalom a szóbeli hagyományozás révén próbálta továbbadni a személyes tapasztalatokat a generációknak. A rendszerváltásig a független kutatók számára szinte lehetetlen volt a hiteles források módszeres gyűjtése. Az Országos Széchényi Könyvtár jelenlegi gyűjteménye éppen azokat a magánarchívumokban megmaradt emlékeket egyesíti, amelyek túlélték a diktatúra időszakát.
Ez is érdekelhet
A 20. század közepén a fényképezőgépek széles körben elterjedtek a városi lakosság körében, ami jelentősen átalakította a történelmi események dokumentálásának lehetőségeit. Az amatőr fotográfusok nem a szerkesztőségek elvárásai szerint, hanem saját érdeklődésük alapján örökítették meg a városképet.
Ezek a privát lencséken keresztül rögzített pillanatok sokszor olyan sorsdöntő részleteket is megőriztek, amelyek elkerülték a hivatásos tudósítók figyelmét. Az utcai barikádok, a ledöntött szobrok vagy a sorban álló emberek képei a történettudomány számára ma már pótolhatatlan forrásként szolgálnak. A vizuális lenyomatok és a szóbeli visszaemlékezések együttes elemzése biztosítja a forradalom társadalomtörténeti dimenzióinak alapos megismerését.
