Hidegháborús thriller idézi fel az 1981-es lengyel hadiállapotot

Az 1981-es lengyelországi hadiállapot idején játszódó, hidegháborús thrillert mutatnak be a héten a brit mozikban "A varjú tele" (Winter of the Crow) címmel. Az alkotás a Nobel-díjas Olga Tokarczuk novellájának adaptációjaként egy Varsóban rekedt brit pszichológusnő megpróbáltatásain keresztül eleveníti fel a szovjet blokk válságát.

A Kasia Adamik által rendezett produkció alapjául Olga Tokarczuk "Andrews professzor Varsóban" című elbeszélése szolgált. A cselekmény középpontjában a Lesley Manville által megformált Andrews professzor áll, aki elismert brit klinikai pszichológusként érkezik a lengyel fővárosba, hogy előadást tartson.

A kutató korábban az álmok természetéről írott könyvével szerzett nevet magának, miközben azt állítja, hogy ő maga sohasem álmodik. Előadásán a mentális betegségekről vallott, Michel Foucault és Ronald David Laing szemléletével rokonítható elméleteit kezdi ismertetni, a felszólalást azonban tüntető diákok zavarják meg, akik magát Lengyelországot nevezik egyetlen elnyomó elmegyógyintézetnek.

A professzor kísérőjéül kirendelt egyetemi hallgató, Alina segítségével próbál eligazodni az egyre kaotikusabb viszonyok között, ám hamarosan elveszíti a táskáját. Hogy a poggyászát a repülőtéren megkereshessék, a brit kutató kénytelen átadni az útlevelét a diáknak, így szállodai szoba hiányában a lány rokonainak külvárosi panellakásában kap ideiglenes menedéket.

Másnap reggelre azonban a környező utcákat tankok és fegyveres biztonsági erők lepik el, miközben a nő érvényes okmányok nélkül, a külvilágtól teljesen elvágva találja magát az elhagyatott lakótelepi rengetegben. A rendezés nyomasztó és kafkai hangulatát olyan korabeli hétköznapi részletek mélyítik el, mint az élelmiszerhiány miatt vásárolt, fürdőkádban tartott élő pontyok látványa.

A film dramaturgiai gerincét Wojciech Jaruzelski tábornok 1981. december 13-i döntése adja, amellyel hadiállapotot hirdetett a Lengyel Népköztársaságban. A katonai vezetés a Szolidaritás Független Önigazgató Szakszervezet által elindított társadalmi reformmozgalom és a szabadságvágy visszaszorítására hivatkozva vette át a hatalmat.

A rendszert fenyegető tömeges sztrájkok és ellenzéki követelések miatt a kommunista államvezetés kijárási tilalmat vezetett be, felfüggesztette a polgári szabadságjogokat, valamint internálta az ellenzék kulcsfiguráit. Az utcákon megjelenő páncélosok és a szigorúan ellenőrzött telefonvonalak hetekre megbénították az ország mindennapi működését.

A szovjet típusú pártállam működése az 1980-as évek elejére mély gazdasági és politikai válságba süllyedt a közép-európai térségben. Lengyelországban az alapvető árucikkek hiánya, az üzletek előtt kígyózó sorok és a feketepiac mindennapos jelenséggé váltak az állampolgárok számára. A rendszer a titkosrendőrség megfigyeléseire és a karhatalmi fellépésre támaszkodva próbálta fenntartani tekintélyét, ami a társadalomban általános bizonytalanságot és félelmet szült. A nyugati látogatók számára ez a rideg, zárt valóság sokkoló kulturális törést jelentett, hiszen az intézményesített elnyomás a mindennapok legapróbb területeit is áthatotta.

A rendező, Kasia Adamik – a szintén elismert filmrendező Agnieszka Holland lánya – alkotásában a személyes sorsot helyezte a történelmi események fókuszába. A brit akadémikus bezártsága és kiszolgáltatottsága pontos képet ad arról az elszigeteltségről, amelyet a lengyel társadalom egészének el kellett szenvednie a határok lezárása és a katonai kontroll bevezetése után. A film a hidegháborús korszak egyik legsúlyosabb közép-európai belső konfliktusát dolgozza fel, amely végül előrevetítette a szocialista tömb későbbi felbomlását.

A kritika szerint a produkció hitelesen mutatja be, miként válhatott egyetlen éjszaka leforgása alatt a rideg államhatalom foglyává még egy kívülálló, külföldi állampolgár is.