Két prototípusig jutott az amerikai lopakodó helikopter
Az RAH–66 Comanche az amerikai hadsereg egyik legambiciózusabb repülőeszköz-fejlesztése volt. A radaron nehezen észlelhető, nagy sebességű helikopter az ellenséges vonalak előtt repülve kutatta volna fel a célpontokat, majd továbbította volna helyzetüket az Apache harci helikoptereknek és a szárazföldi egységeknek. Több mint húsz évnyi munka és közel hétmilliárd dollár elköltése után azonban mindössze két repülő prototípus maradt utána, és egyik sem jutott el a harctérre.
- Az RAH–66 Comanche az amerikai hadsereg korszerű, nehezen felderíthető felderítő és könnyű harci helikoptere lett volna.
- Több mint húsz év és közel hétmilliárd dollár után a programot 2004-ben törölték, miközben mindössze két repülő prototípus készült el.
- A két Comanche soha nem került harcoló alakulathoz, végül az amerikai hadsereg Fort Rucker-i repülési múzeumának gyűjteményébe került.
A program gyökerei az 1980-as évek elejére nyúltak vissza, amikor az amerikai hadsereg olyan új könnyű helikoptert keresett, amely idővel több öregedő típus, köztük az OH–58 Kiowa felderítő és az AH–1 Cobra harci helikopter bizonyos feladatait is átvehette volna. Az eredetileg Light Helicopter Experimental, vagyis LHX néven futó programból fokozatosan egy jóval összetettebb fegyverrendszer terve bontakozott ki, és 1991-ben a Boeing és a Sikorsky közös csapata kapott megbízást a Comanche kifejlesztésére.
Az RAH–66 kialakításánál a túlélőképesség egyik kulcsa az észlelhetőség csökkentése volt. A törzs formája, a kompozit anyagok és radarhullámokat elnyelő megoldások a radarészlelést nehezítették, a fegyverzet egy részét pedig a törzs belsejében kívánták elhelyezni. Behúzható futóművet és gépágyút kapott, farokrészén pedig burkolt faroklégcsavar működött, emellett az infravörös és akusztikai észlelhetőség csökkentésére is különös figyelmet fordítottak.
A kétfős helikopter elsődleges feladata a fegyveres felderítés lett volna. Rossz időben és éjszaka is mélyen előrenyomulhatott volna, felderíthette és azonosíthatta volna az ellenséges célokat, majd az adatokat más harceszközöknek továbbíthatta volna. Szükség esetén maga is támadhatott volna irányított rakétákkal, nem irányított rakétákkal és gépágyúval.
A Boeing hivatalos kronológiája szerint az első prototípus 1995-ben készült el, első repülésére 1996. január 4-én került sor. A második példány 1999. március 30-án emelkedett először a levegőbe, majd a két géppel ezt követően több száz órányi repülési próbát végeztek.
A kezdeti elképzelések azonban folyamatosan változtak. A hadsereg egy időben több mint 1200 Comanche beszerzésével számolt, később ezt a mennyiséget 650-re csökkentette. Közben újabb érzékelők, kommunikációs rendszerek, radarok és egyéb képességek kerültek a követelmények közé, miközben a fejlesztés időigénye és költsége egyaránt növekedett.
Az amerikai számvevőszék, a GAO már a program befejezése előtt többször figyelmeztetett a problémákra. Egy 1999-es vizsgálat szerint a fejlesztés jelentős technológiai kockázatokkal haladt tovább, miközben egyes kulcsfontosságú rendszerek még nem érték el a szükséges érettséget. A Comanche ráadásul egyre nagyobb részt követelt az amerikai hadsereg repülési költségvetéséből: egy akkori előrejelzés szerint 2008-ban akár annak mintegy 64 százalékát is felemészthette volna.
A helyzet a 2000-es évek elején sem javult érdemben. A GAO későbbi összegzése szerint 2000 után a kutatás-fejlesztési költségek 41 százalékkal, az egységköltségek 62 százalékkal emelkedtek, miközben a tervezett beszerzési mennyiség 46 százalékkal csökkent.
Közben a hadviselés körülményei is megváltoztak. Az afganisztáni és iraki háborúk tapasztalatai azt mutatták, hogy az amerikai hadseregnek sürgősen szüksége van meglévő helikopterflottájának korszerűsítésére, jobb önvédelmi rendszerekre és új szállító-, harci és felderítő eszközökre. Ezzel párhuzamosan a pilóta nélküli repülőeszközök egyre több olyan felderítési feladatot tudtak ellátni, amelyre korábban a Comanche-t szánták.
2004. február 23-án megszületett a döntés: az amerikai hadsereg megszünteti a RAH–66 programot. A döntés nem azt jelentette, hogy a két prototípus repülésképtelennek vagy használhatatlannak bizonyult volna. A problémát sokkal inkább az jelentette, hogy a teljes rendszer további fejlesztése és sorozatgyártása egyre kevésbé fért bele a hadsereg pénzügyi és hadműveleti terveibe. Egy későbbi GAO-jelentés szerint az illetékesek úgy ítélték meg, hogy a megváltozott hadműveleti környezetben a pénzt más repülési programokra célszerűbb fordítani.
A program addigra közel hétmilliárd dollárba került, de ezt nem szabad úgy értelmezni, mintha a két elkészült helikopter egyenként körülbelül 3,5 milliárd dollárt ért volna. A pénzből több mint két évtizednyi kutatást, konstrukciós munkát, próbákat, szoftver- és érzékelőfejlesztést, tesztberendezéseket és számos technológiai programot finanszíroztak. A két prototípus csupán a fejlesztés leglátványosabb fizikai eredménye volt.
A Comanche törlésével felszabaduló pénz jelentős részét végül más repülési programokra irányították át. A hadsereg számításai szerint a 2004 és 2011 közötti időszakban mintegy 14,6 milliárd dollárt fordíthattak más célokra, amelyet eredetileg a program folytatására és az első 121 Comanche beszerzésére szántak. Az új terv 796 új repülőeszköz beszerzését, mintegy 1400 meglévő gép korszerűsítését és a pilóta nélküli rendszerek fejlesztésének felgyorsítását tartalmazta.
Ez is érdekelhet
A befektetett munka ugyanakkor nem tűnt el nyomtalanul. A GAO szerint a Comanche fejlesztése során létrehozott technológiák és más eredmények egy részét később más amerikai védelmi programokban hasznosították. A projekt így műszaki értelemben nem egyszerűen hétmilliárd dolláros zsákutcának tekinthető, még akkor sem, ha az eredetileg tervezett helikopterflotta soha nem valósult meg.
A két elkészült prototípus ma az U.S. Army Aviation Museum gyűjteményéhez tartozik az alabamai Fort Ruckerben, a 94-0327 lajstromjelű első példány a múzeumban meg is tekinthető.
