Négyszáznegyven millió forintot ért egy tízezerért vásárolt szürrealista festmény

Mindössze 30 dollárért (mintegy 10 ezer forintért) vásárolt meg egy festményt egy lelkes műgyűjtő 2026 nyarán, egy elhunyt orvos michigani hagyatékának kiárusításán. A garázshoz vezető, félhomályos folyosón talált alkotásról később kiderült, hogy Gertrude Abercrombie amerikai szürrealista festőművész 1951-ben készült, évtizedek óta elveszettnek hitt műve, amelyet nemrég 1,3 millió dollárért (mintegy 440 millió forintért) árvereztek el.

A különleges felfedezésre a Michigan állambeli Kalamazoo városában került sor, ahol egy műgyűjtő ellátogatott egy elhunyt orvos hagyatékának kiárusítására. Mire megérkezett, az értékesebbnek tűnő tárgyak nagy részét már elvitték, a garázs közelében található folyosón azonban felfigyelt egy kisebb festményre, amelynek sarkában alig kivehetően az „abercrombie ’51” felirat szerepelt. Mivel ismerte a művész munkásságát, mindössze 30 dollárért megvásárolta a képet, amelyről később bebizonyosodott, hogy az 1951-ben készült, elveszetnnek hitt Alderman Merriam’s Shells (Merriam városi tanácsnok kagylói) című alkotás eredeti példánya.

A mindössze 20 × 28 centiméteres olajfestményt Abercrombie 1951 végén készítette Robert Merriam chicagói városi tanácsnok tárgyairól, aki akkoriban a város ötödik választókerületét képviselte. Ehhez a körzethez tartozott Hyde Park városrész is, ahol a festőművész élete jelentős részét töltötte. Abercrombie személyesen ismerte Merriamet, aki saját gyűjteményéből adott kölcsön neki kagylókat, hogy azokat modellként használhassa festményéhez.

Az alkotáson kilenc, aprólékosan és valósághűen megfestett kagyló látható, amelyek első pillantásra egyszerű csendélet benyomását keltik. Elrendezésük azonban korántsem hétköznapi: a tárgyak szokatlan helyzetben jelennek meg, egyikük pedig mintha egy sötét, feneketlen mélység fölött lebegne. A festmény különlegességét éppen ez az ellentmondás adja, hiszen a jól felismerhető, természetes formák egy nehezen értelmezhető, álomszerű térben helyezkednek el. A kompozíció jól tükrözi Abercrombie szürrealista művészi szemléletét, amelynek egyik jellegzetessége a hétköznapi tárgyak megszokott környezetükből való kiemelése és különös, olykor nyugtalanító összefüggésbe helyezése volt. A festőművész egy korabeli, a Chicago Tribune hasábjain megjelent cikkben maga is beszélt alkotói módszeréről: elmondása szerint sohasem vonzották a bonyolult vagy túlságosan megszokott témák, sokkal inkább az egyszerű, ám valamilyen szempontból szokatlan dolgok megörökítése érdekelte.

A festmény elkészülte után nem sokkal, 1952 elején Abercrombie egy orvosi beavatkozás fizetségeként ajándékozta az alkotást John T. Reynolds kalamazooi orvosnak. Reynolds később több New York-i, chicagói és milwaukee-i kiállításra is kölcsönadta a művet, amelyet 1952 és 1953 között 50–150 dollár közötti összegért kínáltak eladásra. Mivel azonban nem akadt rá vevő, a festmény az orvos tulajdonában maradt, aki haláláig otthonában őrizte. Az alkotás így csaknem háromnegyed évszázadra eltűnt a művészettörténészek látóköréből.

A kép új tulajdonosa a vásárlás után felkereste a Milwaukee Művészeti Múzeumot, ahol akkoriban éppen egy Abercrombie munkásságát bemutató kiállítást rendeztek. A tárlat katalógusában egy korabeli fényképet is talált a kagylókat ábrázoló festményről, amelynek segítségével azonosítani lehetett a művet. Ezt követően Susan Weininger, a festőművész munkásságának szakértője is megvizsgálta az alkotást, és megerősítette, hogy valóban az eredeti Alderman Merriam’s Shells került elő.

A festmény nemrég a Freeman’s aukciósház árverésén talált új gazdára, ahol a 200 ezer dolláros (körülbelül 65 millió forintos) előzetes becslést messze meghaladó, mintegy 1,3 millió dolláros (mintegy 420 millió forintos) áron kelt el. Az összeg új rekordot jelent Abercrombie műveinek aukciós történetében, és jól mutatja, milyen jelentős mértékben növekedett az amerikai szürrealista festőművész alkotásainak piaci értéke az elmúlt évtizedben. Zack Wirsum, az aukciósház képviselője szerint különösen örömteli, hogy a figyelmes műgyűjtőnek köszönhetően egy régóta elveszettnek hitt remekművet sikerült megmenteni.

Gertrude Abercrombie 1909-ben született, és Chicagóban nőtt fel. Az Illinois-i Egyetemen újlatin nyelveket tanult, művészként nagyrészt autodidakta módon képezte magát. Pályája kezdetén reklámgrafikusként, többek között a Sears áruházlánc számára dolgozott, majd a második világháború kezdetére egyre inkább a festészet felé fordult. Munkái hamar felkeltették a kritikusok figyelmét, 1944-ben pedig első önálló kiállítását is megrendezték a Chicagói Művészeti Intézetben.

Az 1950-es évek elején Abercrombie különösen termékeny alkotói időszakát élte, amiben anyagi nehézségei is szerepet játszhattak. Első házassága, amelyet Bob Livingston ügyvéddel kötött, 1948-ban válással végződött, ezt követően pedig Frank Sandifordhoz ment feleségül, aki korábban kisebb bűncselekményeket követett el, és egy lemezboltban dolgozott. Megváltozott anyagi körülményei miatt a festő számos kisebb méretű alkotást készített, amelyek közül néhányat kitűzővé vagy brossá alakított, majd helyi művészeti vásárokon értékesített, hogy fedezni tudja megélhetési költségeit.

Abercrombie idővel a chicagói művészeti élet egyik legismertebb alakjává vált, Hyde Park-i otthonában rendszeresen vendégül látta a környék művészeit és értelmiségijeit. Különc megjelenése, különösen jellegzetes, csúcsos kalapja miatt gyakran boszorkányhoz hasonlították, miközben olyan neves dzsesszzenészekkel ápolt barátságot, mint Dizzy Gillespie és Charlie Parker. A két sajátosság nyomán ragadt rá a Dzsesszboszorkány becenév, amely később művészi személyiségének egyik legismertebb jellemzőjévé vált.

Bár Abercrombie már életében ismert szereplője volt Chicago kulturális életének, művészete csak jóval halála után kapott szélesebb nemzetközi figyelmet. Alkotásait 2018-ban mutatták be először nagyobb nemzetközi közönségnek, azóta pedig az amerikai szürrealizmus egyik jelentős képviselőjeként tartják számon. Művei közül napjainkig mintegy nyolcvan festmény kelt el 100 ezer dollárt meghaladó összegért, a most előkerült Alderman Merriam’s Shells így új aukciós rekordnak tekinthető.