230 éves Moszkva első nyilvános színháza

Színház a 20. században

1918-ban a társulat kibővült a Kamaraszínház (Tyeatr filial) és a Zimin Operaház művészeivel, neve 1919-től Állami Akadémiai Nagy Színházra változott (Goszudarsztvennij Akagyemicseszkij Bolsoj Tyeatr). Igazából a XX. században vált a Bolsoj világhírűvé: egyes társulatai a világ szinte minden országába eljutottak, művészei messze földön ismertek voltak az olyan balettáncosok révén, mint Olga Lepesinszkaja, Galina Ulanova vagy Maja Pliszeckaja, itt kezdte karrierjét Igor Mojszejev, aki később a Szovjetunió népeinek táncait vitte kirobbanó sikerrel a színpadi deszkákra. Az operai előadásokat Jevgenyij Nyesztyerenko, Jelena Obrazcova, Jevgenyij Szvetlanov, Vlagyimir Regykin, Vlagyimir Szpivakov, Galina Visnyevszakaja (a világhírű karmester és csellista, Msztyiszláv Rosztropovics felesége) neve fémjelezte.

Az 1917-es forradalmak után a Bolsoj számos politikai eseménynek is színhelye volt: szovjet- és pártkongresszusokat tartottak itt, falai között fogadták el a szovjet alkotmányt, a GOELRO-tervet, 1922 decemberében pedig itt hirdették ki a Szovjetunió megalakulását. Kiemelkedő külföldi vendégek kulturális programjainak elengedhetetlen eleme volt egy-egy előadás megtekintése a Bolsojban, Ronald Reagan amerikai elnököt is elhozták ide 1988 májusi moszkvai látogatásakor. Az anekdota szerint 1955 szeptemberében a Nagy Színház kormánypáholyának egyik zugában, a Romeo és Júlia előadásán született meg a megállapodás Adenauer nyugatnémet kancellár és a szovjet vezetés között a német hadifoglyok utolsó csoportjának hazatéréséről.

2005 júliusában három évre tervezett rekonstrukciós munkálatok kezdődtek a Nagy Színház épületén: meg kell erősíteni a mocsaras területen, cölöpökre épített színház alapjait, fel kell újítani az elavult színpadi technikát, s a málló vakolatok, stukkók miatt elengedhetetlenné vált a belső renoválás is.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Máté István, Sajtóadatbank)

1. Petrovszkijtól a Nagy Színházig
2. Színház a 20. században