A maffia Tízparancsolat-értelmezése

2014. szeptember 10. 10:03 Andreides Gábor

„Ellentmondasz-e a Sátánnak?” Francis Ford Coppola A Keresztapa című Oscar-díjas filmjének emlékezetes jelenetében fordul e kérdéssel a szertartást végző pap a keresztelendő Michael Francis Rizzi keresztapjához, Michael Corleonéhoz. „Ellentmondok” – válaszol az, miközben látni, hogy a Corleone klán alvezérei kegyetlenül leszámolnak a család ellenségeivel. A maffia kapcsán gyakran felmerül a kérdés: vajon élhet-e az egyház tanításainak megfelelő életet, aki maga is öl, vagy gyilkosságokra ad utasítást? Lehet-e a maffiózó olyan, hitét gyakorló vallásos ember, aki, ha az érdeke megkívánja, irgalmatlanul végez ellenfeleivel? Úgy tűnik, ellentmondás feszül valahol.

Korábban

Olaszországban Leonardo Messina, a hatóságokkal jó néhány éve együttműködő egykori maffiózó (pentito) így beszélt erről: „A feleségem és én természetesen vallásosak vagyunk. Nekem azt tanították, hogy a maffia az igazságosság szolgálatára született. Nincs szó tehát ellentmondásról. Éppen ellenkezőleg, ma inkább érzem magam árulónak. Korábban, amikor gyilkos voltam, könnyű szívvel mentem templomba. Most, hogy megbánást tanúsítottam, nem tudok többé nyugodt lelkiismerettel imádkozni.” A maffiózók közül sokak a letartóztatásuk pillanatában buzgó vallásosságot tanúsítanak, aminek jelét is adják, például felkapják a Bibliát, és megcsókolják. Salvatore Riina, a szicíliai maffia (Cosa Nostra) egykori kegyetlen főnöke ma is úgy alszik az éjjel-nappal szigorúan őrzött börtöncellájában, hogy az ágya fejénél szentképek függnek. Amikor pedig sógorát, Bernardo Provenzanót négy évtizednyi bujkálást követően 2006-ban a szicíliai Corleone határában elfogták, több, jegyzeteivel teli Bibliát találtak a rejtekhelyén. Az talán már nem is meglepő, hogy Provenzano üzenetei a külvilág felé, azok az apró, összehajtott papírdarabok, amelyekkel kommunikált, mindig ugyanazzal a fordulattal végződtek: „Áldjon meg benneteket az Úr, és őrizzen meg titeket!”

Bűntudat nélkül

A maffia – különösen a Cosa Nostra – erőteljesen hierarchikus, konzervatív szervezet, és mint ilyen, több szempontból hasonlóságot mutat más, hierarchikusan szerveződő közösséggel, így bizonyos tekintetben a katolikus egyházzal is. Ráadásul az egyház törvényeinek egy részét a maffia – sajátosan értelmezve ugyan, de – lényegében betartja és betartatja. A parancsolatok ugyanakkor inkább gyakorlati, és egyáltalán nem etikai-morális szempontból fontosak: Rajtam kívül ne legyenek más isteneid! A főnök (capo) tévedhetetlen, csalhatatlanságában megkérdőjelezni bűn, ő élet és halál egyedüli ura.

Andreides Gábor cikkének folytatását keresse a Múlt-kor őszi számában!