Leonardo fedezte fel a műanyagot

Alessandro Vezzosi, a toszkániai Vinci városában - Leonardo szülőhelyén - működő Museo Ideale igazgatója a művész-tudós jegyzetei között mesterséges anyag előállításáról szóló rajzokra és leírásokra bukkant. Vezzosi biztosra veszi, hogy da Vinci évszázadokkal a bakelit felfedezése előtt rájött a műanyag-gyártás alapelveire

`Egy üsző belének hátsó fertályából`

Festékbe öltöztetett saláta

A Leonardo jellegzetes, jobbról balra haladó tükörírásával rótt sorok több helyről bukkantak elő: a londoni British Libraryben őrzött Arundel kódexből, a szintén londoni Victoria and Albert Museum gyűjteményében található Forster kódexből, és a milánói Biblioteca Ambrosiana tulajdonában lévő Atlanti kódexből.

"Leonardo különféle elegyekről ír. Általában állati vagy növényi eredetű ragasztókat kevert össze festékkel, ám olykor szerves rostokat is adagolt az anyagba" - mesélte Vezzosi a Discovery Newsnak.

Leonardo módszerének kulcsa a rétegelés volt. A reneszánsz mester a mai műanyagokhoz és golyóálló üvegekhez hasonló anyagszerkezetet produkált azzal, hogy papírt, káposztát, salátát, sőt, még ökörbelet is úgymond "festékbe öltöztetett".

Leonardonak nemcsak találmányai, hanem a műanyag-gyártáshoz használt alapanyagai is élénk fantáziáról árulkodnak. Kísérletezett "egy fej saláta fodros leveleivel", "papírral és írótollhoz használt apró nádakkal", valamint egy "jókora milánói fodros fejeskáposztával, melyet lehetőleg decemberben vagy januárban szedtek le". De kipróbálta rejtélyes kísérleteihez többek között "egy üsző vagy egy ökör belének hátulsó fertályát" is...

Évszázadokkal a bakelit előtt

A Leonardo-módra festékkel bevont papír állítólag a megtévesztésig hasonlít a bakelitra

Vezzosi - Leonardo jegyzeteit hűen követve - maga is nekilátott, hogy a különféle növényi és állati ragasztókat festékkel elegyítse. Az elkészült kulimászt aztán több rétegben is felvitte a Mona Lisa festője által javasolt különös holmikra. Amint a matéria megszilárdult, Vezzosi leválasztotta a salátákról és miegyebekről, majd meglepetten konstatálta: amit kapott, feltűnően hasonlít a 20. század elején felfedezett bakelithez.

"Türelmesen meg kell várni, amíg valamennyi színes réteg megszikkad" - magyarázta Vezzosi a folyamatot az elképedt újságíróknak. "Igyekeztünk mindenben követni a mester utasításait, még hasonló színezékeket is használtunk. Pedig a hagyományos olajfestéktől a legkülönbözőbb szerves anyagokig minden megtalálható volt köztük."

Tükörírás és rejtélyes találmányok

Leonardo receptjének sikeres megismétlése bebizonyította: a firenzei zseni évszázadokkal a modern műanyagok megjelenése előtt rájött a mesterséges anyag készítésének titkára. Alexander Parkes ugyanis csak 1862-ben fedezte fel a cellulózból előállított parkezint, Leo Hendrik Baekeland pedig 1909-ben állt elő a később hatalmas karriert befutott bakelittal.

Csak természetes anyagból

Reneszánsz műanyag

"Leonardo olyasmit állított elő, ami nagyjából a szerves és a szintetikus műanyagok között helyezkedik el. Kutatásai közepette még az acetonhoz nagyon hasonló anyagot is sikerült csinálnia. Kísérletei közben persze csakis nem mérgező, természetes alapanyagokkal dolgozott" - mondta Vezzosi.

Az olasz tudós szerint Leonardo műanyagja annyira hasonlított a ma használatos szintetikus anyagokhoz, hogy akár késmarkolatot, sótartót vagy bármilyen apróbb tárgyat lehetett volna belőle csinálni.

Most már biztos, hogy zseni volt

 

 

"Rendkívül erdekes, hogy Leonardo többrétegű szerkezettel érte el azt, hogy anyaga minél nehezebben törjön össze" - fűzte hozzá Vezzosi.

"Az eredmények újra csak Leonardo zsenialitását igazolják, jóllehet a mester kutakodásai semmivel sem járulnak hozzá jelenlegi technikai tudásunkhoz" - kommentálta a kísérleteket Alessandro Bagno, a Padovai Egyetem szerves kémiai tanszékének professzora a Discovery Newsnak.