Nyolcszáz éves környezetszennyezés Kanadában

Egy kanadai tudóscsoport szerint Észak-Amerika élővilágát még az őslakosok természetközeli életmódja is súlyosan befolyásolta évszázadokon át.

Bálnacsontból épített eszkimó ház maradványai

Évszázadokkal az európai gyarmatosítók érkezése előtt már Kanada őslakosainak is sikerült posványos, eliszaposodott, idegen hulladékkal teli mocsárrá degradálni egy tiszta tavat - adta hírül a Toronto Star. A torontói egyetem geológia-professzora, Marianne Douglas vezeti azt a kutatócsoportot, melynek tegnap közzétett jelentéséből kiderül: Észak-Amerikában az emberi környezetszennyezés nem modern jelenség, hiszen kezdetei a 13. századra nyúlnak vissza.

A három egyetem szakértőiből verbuvált tudóscsoport egy sarkvidéki sekély tó üledékében talált bizonyítékot az ökológiai egyensúly korai megbomlására.

A tó fenekéről vett üledékminták mikroszkópos vizsgálata alapján kiderült: az egykor kristálytiszta tó azért iszaposodott és hínárosodott el, mert az Alaszkából idevándorolt inuit őslakosok évszázadokon át a tó partján darabolták fel az elejtett bálnákat és fókákat.

Az állatok rothadó csontjai és egyéb maradványai bemosódtak a ma is névtelen kis tóba, és évszázadokon át szennyezték annak vizét és fenekét. A tudósok szerint a tó még ma sem nyerte vissza eredeti állapotát, jóllehet az inuitok 1600 táján elhagyták a területet.

"Teljesen elképedtünk, amikor megértettük, mekkora szennyezést tud okozni akár egy 50-60 fős kisközösség is" - mondta Douglas a kanadai napilapnak. A történeti ökológia szakértője azt is elmagyarázta, hogy a sarkvidék különösen alkalmas az éghajlat változásának és az emberi tevékenység hatásainak kutatására. Ennek az az oka, hogy ökológiai rendszere rendekívül érzékeny, hiszen a sarkvidéki fajok roppant nehezen bírnak csak a zord időjárási körülményekkel.

Eszkimó bálnavadászat napjainkban

A tó alga-populációja ma is lényegesen különbözik a többi sarkvidéki tóétól. Az évszázadokon át felhalmozódott, folyamatosan bomló állati maradványoktól ugyanis jócskán megemelkedett a víz foszfor- és kalcium-tartalma. "A rendszerben támadt zavar még évszázadokkal később is érezhető" - magyarázta Douglas.

A régészek ugyanakkor nehezen tudják csak meghatározni a tóparti település korát, hiszen a szokásos C-14 módszer a tengeri állatok csontjából készült tárgyaknál nem működik - állítja Robert McGhee, a Gatineau-i Museum of Civilization munkatársa. A Douglas vezette tudóscsoportnak más módszerhez kellett folyamodnia: a tó üledékében lévő ólom mintegy 800 évig tartó radioaktív bomlását követték nyomon. "Ez csakugyan jobb módszer" - vélekedett McGhee.

A Queen's University tanára, John Smol szerint "az eszkimók természetközeli életmódja ugyan részét képezte az ökológiai rendszernek, de jócskán meg is változtatta azt".