500 éve halt meg Corvin János

Corvin János Bécsben Corvin János arcképe

Hunyadi gróf és liptói herceg volt, akit apja az utódjául szánt. Mátyás halála után a délvidéki urakkal próbálta meg a trónt elfoglalni, de pártját nem tudta egységbe kovácsolni, a városokat és köznemeseket, de főképp a királyi zsoldosokat nem sikerült megnyernie. Így a rendi reakció győzelme a központosítás eredményeinek felszámolását segítette elő. Végül Corvin János elismerte Ulászló cseh király magyarországi uralmát. 1500-1502-ben a török támadásokat sikeresen verte vissza. 1503-ban a nádori tisztség elnyerésére irányuló törekvéseit Bakócz Tamás meghiúsította.

 

Anyja Edelpeck Borbála boroszlói polgárlány volt. Nagyanyja, Szilágyi Erzsébet nevelte, tanulmányait Taddeo Ugoletti, a Corvina könyvtár vezetője irányította. Egy gyermekkori balesete miatt egész életében sántított. Apja eleinte egyházi pályára szánta, 1480-ban győri püspöknek jelölte, de 1482-től, amikor nyilvánvaló lett, hogy Beatrix királynétól nem lesz gyermeke, utódjának szánta. Számos birtokot és tisztséget adott neki: több főispánságot, Árva, Gyula, Hunyad, Krapina, Likava, Lippa, Munkács, Sáros és Solymos várát, a bajmóci, maróti és siklósi uradalmakat. 1484-85-ben részt vett az osztrák hadjáratban, az elfoglalt Bécs polgárai neki tették le a hűségesküt, ezután megkapta a troppaui és öt másik sziléziai hercegséget. Beatrix azonban nem támogatta őt, maga szeretett volna férje utóda lenni. Mátyás 1489-ben megeskette az ország méltóságait, hogy halála után Jánost királlyá koronázzák.

 

Apja 1490. évi halálakor János az ország első birtokosa volt, 30 vár, 49 mezőváros, 17 várkastély és mintegy ezer falu tulajdonosa. Mostohaanyjával a kormányzótanács egyik vezetője volt, de a bárók nem támogatták trónigényét, ezért a Bosznia királya és a Szlavónia hercege címek fejében lemondott arról. A délvidéki főurak, a Brankovicsok, Héderváriak, Ernusztok, Újlakiak azonban rávették, hogy fegyverrel lépjen fel a hatalomért, mivel a korona János kezében volt. Azonban 1490 júliusában a csontmezei csatában elsöprő vereséget szenvedett, s behódolt II. Ulászlónak, akinek koronázásán ő maga vitte a koronát. Ezután az új király megbízásából visszafoglalta Habsburg Miksától Szlavóniát, 1495-ben lemondott a szlavón hercegségről, s a szlavón bán címet kapta. Második felesége, Frangepán Beatrix révén a szlavóniai főurak vezére lett, s apósával fellázadt Ulászló ellen, aki ezért 1497-ben megfosztotta a báni címtől. A következő évben kibékült a királlyal, s visszakapta tisztségét.

 

Sikerrel harcolt a török ellen, 1499-ban Sebenicónál, 1500-ban Mostarnál legyőzte őket. 1501-ben vereséget szenvedett, de később felszámolta a jajcei vár körüli török ostromzárat. Lemondott a troppaui hercegségről, ennek fejében jelentős birtokokat szerzett a délvidéken. Anyagi helyzete, amely az apja halála után elvesztett birtokperek miatt megingott, jelentősen javult. 1503-ban a köznemesi párt nádornak jelölte, de törekvését Bakócz Tamás esztergomi érsek megakadályozta. 1504-ben nagy vereséget szenvedett egy portyázó török seregtől, nem sokkal ezután meghalt. A lepoglavai kolostorban temették el. 

 

(MTI)