Kiállítják a genetika atyjának mikroszkópját

A chicago-i Field Museumban megrendezett Mendel kiállításon megtekinthető a tudós 1830-ban készült mikroszkópja, amelynek segítségével 179-szorosára tudta felnagyítani a borsóval végzett keresztezési kísérletben használt pollent.

A reverendás hobbikertész

Johann Gregor Mendel, a modern örökléstan és genetika osztrák úttörõje 1822. július 22-én az északkelet-morva Heinzendorfban (Hyncice) született, egyszerű paraszti családban. Tanítója hamar felismerte tehetségét, és azt ajánlotta a szülőknek, hogy taníttassák tovább fiukat. A gimnázium elvégzése után Mendel - részben anyagi okokból, mivel apját baleset érte és nem tudta tovább fedezni a taníttatás költségeit - novíciusként belépett az ágostonrendi szerzetesek brünni kolostorába. A kolostor intellektuális légköre - az apát és számos szerzetes is neves kutató volt - felkeltette természettudományos érdeklődését.

Látogassa meg a kiállítás oldalát!

1847-ben pappá szentelték, 1845 és 1848 között a kolostor iskolájában teológiát tanult. 1849-ben a znaimi (znojmói) gimnáziumban lett helyettes tanár, de mert nem sikerült tanári diplomát szereznie, vissza kellett térnie a kolostorba. Tudásának hiányosságait pótlandó az apát 1851-ben a bécsi egyetemre küldte matematikát és természettudományokat tanulni, a rend költségén négy félévet végzett el. 1854-ben a brünni reáliskolában lett tanár, egyetemi katedrát nem kapott, mert a természettudományos ismeretek tanszékén nem tudta letenni a professzori vizsgát.

Matematikai és botanikai ismereteit - afféle hobbiként - borsótermesztésben élte ki. A borsó öröklődési törvényszerűségeit 1857-ben kezdte el tanulmányozni: egy 35 x 7 méteres területen évente 4-5000 növényt termesztett. Az eredményeket gondosan dokumentálta, és ugyanilyen pontossággal értékelte is. A növényeket ő maga porozta be, s gondosan ügyelt arra, hogy rovarok ne férjenek hozzájuk, így biztos lehetett abban, hogy azok csak egy őstől származnak. Az így termesztett növények magjait külön ültette el, és tanulmányozta az újabb és újabb nemzedéket.

Mendel a borsó magasságát és alakját vizsgálva jutott el az öröklődés törvényszerűségeinek felismeréséhez. Első szabálya, az uniformitás törvénye szerint az első hibridnemzedék valamennyi tagja egyforma. A hasadás avagy szegregáció törvénye azt mondja ki, hogy az első nemzedék egyedeit egymás közt keresztezve ismét megjelennek a szülői tulajdonságok. Végül a szabad kombinálódás törvénye azt mondja ki, hogy a tulajdonságok egymástól függetlenül öröklődnek.

Darwin méltó párja

Az öröklődés alapvető törvényszerűségeiről tartott tudományos előadásait szinte egyáltalán nem méltatták figyelemre. Amikor a helyi tudományos társaságban felolvasta értekezését, sem kérdés, sem vita nem volt. 1865-ben, majd 1869-ben két írásban tette közzé a brünni tudományos folyóiratban eredményeit, minden visszhang nélkül. Mivel tisztában volt amatőr voltával, Mendel megpróbálta megszerezni néhány ismert botanikus támogatását. A legközelebbi nagynevű tudósnak elküldött dolgozata és levelei azonban válasz nélkül maradtak, mire a csalódott pap felhagyott a kísérletezéssel. Erre más ok is késztette: meghízott és túl nagy fáradságnak találta a hajladozást a kertben.

Mendel és rendtársai

Jóval örvendetesebb volt személyes sorsának fordulata: ha a külvilág nem is ismerte őt el, a kolostor falain belül legalább méltányolták és 1868-ban apáttá választották. Ezután már hivatali elfoglaltságai miatt sem folytathatta botanikai kísérleteit, bár szabadidejében továbbra is foglalkozott faültetéssel, gyümölcstermesztéssel, méhészettel, meteorológiával.

Mendel magányosan és csalódottan hunyt el 1884. január 6-án Brünnben, nem is sejtve, hogy halála után híres ember és iskolai tananyag lesz. Munkássága több évtizedig mellőzött és ismeretlen maradt. Tudományos eredményeit a századforduló táján fedezték fel újra, amikorra az ő pontos megállapításai már érvényre jutottak a természettudományok terén. Mendel ellentmondásos személyiség volt. Például az egyetlen morvaországi egyházi méltóságként támogatta a liberális kormánypolitikát, amikor azonban rendszabályokat vezettek be a kolostorok ellen, meghátrálás nélkül védelmezte azok tulajdonát. Darwinhoz való viszonyulásáról ellentétes vélemények élnek - tény azonban, hogy Mendel felfedezései jelentősen kiegészítették Darwin fejlődéselméletét, és döntő mértékben járultak hozzá mai biológiai világképünkhöz.

Munkásságát csak évekkel halála után ismerték el, ma már az úgynevezett mendeli törvényszerûségek az öröklõdés-kutatás alapjait képezik. 1884. január 7-én halt meg a morvaországi Brünnben (Brno).

(Múlt-kor/MTI)