A II. világháború első csatája: Westerplatte hősei

1939 szeptemberében a világ visszafojtott lélegzettel figyelte, ahogy Németország lerohanja Lengyelországot. A Westerplatte elleni támadás lett a háború első összecsapása, ahol maroknyi lengyel katona hősiesen állta a náci hadigépezet rohamát. A danzigi incidens nem csupán történelmi fordulópont volt, hanem a náci propaganda és katonai erőszak első látványos kifejeződése is.

Az első világégés traumája és Hitler gyűlölete

„Minden újra elsötétült a szemem előtt” – így emlékezett vissza Adolf Hitler arra a pillanatra, amikor 1918-ban a kórházban megtudta: Németország elveszítette az első világháborút. Huszonkilenc évesen, a fronton elszenvedett gázmérgezésből lábadozva, újabb csapásként élte meg a versailles-i békeszerződést. Az egyezmény Gdanszkot szabad várossá nyilvánította, amelyet a Népszövetség és Lengyelország közösen kormányzott.

Hitler szemében Gdanszk elvétele a német nép megalázását jelentette. A kis Westerplatte-félszigeten, a gdanszki kikötőben, de attól némikép elkülönülten lengyel postahivatal, 1924-től pedig gyengén kiépített katonai helyőrség is működhetett, amit a szerződés értelmében mindössze 88 fős kontingens védett. Hitler már korán felismerte: Gdanszk kulcsfontosságú stratégiai hely, és a terület visszaszerzése külpolitikája egyik fő céljává vált.

A német lakosság és a náci propaganda

Gdanszk lakosságának 90%-a német volt, a fennmaradó 10%-ot kasubok, egy lengyel etnikai kisebbség alkotta. A város multikulturális karakterét jól példázza Günter Grass is, aki német apa és lengyel kasub anya gyermekeként született Gdanszkban. A nácik azonban mindent megtettek, hogy a város visszacsatolását a lakosság körében népszerűvé tegyék: Goebbels 1939 nyarán tömegrendezvényeken uszított a lengyelek ellen, a „Vissza Németországhoz!” jelszó alatt.

1939 júniusában Goebbels diadalmasan vonult végig a német zászlókkal díszített Gdanszkon. Az operaház erkélyéről elmondott beszédében kijelentette: Gdanszk visszatérése elkerülhetetlen. A lengyel követeléseket – például Kelet-Poroszország vagy Szilézia iránt – gúnyosan kommentálta, és hangsúlyozta: Németország hadserege a legerősebb a világon.

Júliusban Himmler segítségével SS-egységeket állítottak fel Gdanszkban, hogy fokozzák a feszültséget és provokálják Lengyelországot. Augusztus 25-én a Schleswig-Holstein hadihajó „jószolgálati látogatás” címén a kikötőbe érkezett. A puccs időpontját augusztus 26-ra tűzték ki, de miután Hitler megtudta, hogy Anglia védelmi egyezményt kötött Lengyelországgal, a támadást elhalasztotta.

Westerplatte védelme: a hősök állóháborúja

A hadművelet augusztus 31-én este végül megindult. A Schleswig-Holstein szeptember 1-jén hajnalban 280 mm-es ágyúival megkezdte a Westerplatte bombázását. A 210 fős lengyel helyőrség parancsnoka, Henryk Sucharski 12 órás kitartást rendelt el, ám emberei hét napon át tartották magukat. A németek több, mint 1 500 fős kontingenssel próbálták elsöpörni a lengyelek ellenállását, de az első rohama elakadt, és hatalmas veszteségeket szenvedett, a tüzérség sem tudta áttörni a védelmet.

A Westerplatte támadásával egy időben a németek ostrom alá vették a danzigi postahivatalt is. A védők hősiesen kitartottak, de végül robbanóanyaggal és lángszóróval törték meg ellenállásukat. A túlélőket, köztük egy tízéves kislányt is, megkínozták és kivégezték.

Szeptember 2-án megérkezett a Luftwaffe is. A bombázás elpusztította a kulcsfontosságú erődítményeket, és nyolc lengyel katona életét vesztette. A védők visszaszorultak a fő erődbe. Szeptember 7-én, víz és orvosi ellátás híján, a lengyelek megadták magukat. A német katonák elismerésüket fejezték ki, sorfalat állva a távozó védőknek.

Tanulságok és következmények

Bár Westerplatte és Gdanszk hősi ellenállása elszigetelt maradt, mégis világosan jelezte, a náci hadigépezet nem legyőzhetetlen. A második világháború kezdeti szakaszának egyik legfontosabb ütközeteként Westerplatte bebizonyította, hogy emberi kitartással szemben a legmodernebb fegyverek sem mindig elegendők.

Néhány héttel később Hitler elrendelte a Stutthof koncentrációs tábor megépítését Gdanszk mellett. Előbb internálótábor, majd munkatábor, végül 1943-tól koncentrációs tábor lett. A Holokauszt Múzeum becslése szerint 100 000 ember raboskodott itt, közülük 60 000 nem élte túl. A tábor felszabadítására 1945. május 9-én került sor.

A Westerplatte-i kitartás nemcsak katonai, hanem erkölcsi győzelem is volt. A lengyel védők példája örökre beírta magát a második világháború hősei közé.