A hálaadás mítosza és valósága
2002. november 28. 12:34
Az Amerikai Egyesült Államokban minden év november utolsó csütörtökén tartják a hálaadás ünnepét, amely egyben munkaszüneti nap is. A XVII. századból, a zarándok atyák korából származó évforduló - amikor az ősök a sikeres betakarítás, a télire való ennivaló felhalmozása feletti örömüket fejezték ki - a karácsony mellett a második legnépszerűbb családi ünnep, amelyet az amerikaiak a hagyományos pulykasült mellett töltenek el.
A legtöbb amerikai azt képzeli a hálaadásról, amit még az általános iskolai tankönyvek lapjain látott, vagyis hogy a fekete ruhás zarándok atyák leülnek a félmeztelen tolldíszes indiánokkal és elfogyasztják a pulykából, kukoricakenyérből, és sütőtök pitéből álló vacsorájukat. Szép történet, de kár, hogy semmi köze nincs a történelmi tényekhez.
A valóságban a plymouthi telepesek a mai Massachusetts területén tényleg együtt vacsoráltak a Wampanoag indiánokkal 1621 őszén, de minden egyéb részlet ismeretlen. Az egyetlen írásos beszámoló Edward Winslow, a plymouthi kolónia kormányzójának lapjában jelent meg, s eszerint a telepesek Massasoit törzsfőnök és 90 indián társaságában lakmároztak négy napon keresztül. 1621-ben még egyetlen amerikai sem aggódott a koleszterin és az elhízás miatt.
Tanúságtétel híján tehát csak a józan eszükre hagyatkozhatnak a történészek és a régészek a hálaadási étrend és öltözékek megállapításánál. A történelmi tények azonban valamivel szikárabbak, mint az amerikai általános iskolásoknak felrajzolt mítosz:
Kezdjük a menüvel. Nem valószínű, hogy a telepesek és az indiánok kenyeret, krumplit, vagy sütőtök pitét fogyasztottak volna. Valójában még a sült pulyka sem túl valószínű. Winslow lapjában is csak szarvas és szárnyas vad ("venison and wild fowl") szerepel. Ezt egészíthette ki a szokásos szárított kukorica és gyümölcs. A telepesek étrendjén ugyanis csak olyan étel szerepelt, ami éppen akkor és ott elérhető volt. Nyilván senki nem tartalékolt a sütőtök pitére.
Egy másik népszerű elképzelés az ételek felszolgálásával kapcsolatos. Eszerint a telepesek és az indiánok leültek az asztalhoz, majd megáldották az ételt. A valóságban azonban feltételezhetően csak farönkökön, dobozokon, illetve bármilyen más sík felületen elhelyezett ételeket fogyasztottak napokon keresztül. Tányérjaik és evőeszközeik nem voltak, szalvétát is leginkább csak a forró ételek kézbe vételekor használtak. Az étkezés különösebb ceremónia nélkül zajlott: ha valaki éhes volt, evett.
A valóságban a telepesek nem viselhettek sem fekete ruhát, sem csúcsos sem kemény kalapot, és még csatos cipőjük sem volt. Vasárnaponként ugyan tényleg fekete ruhát öltöttek, de hétköznap nem. Persze az indiánok sem ültek a novemberi Massachusettes-ben félmeztelenül.
A hálaadásról kialakult mitikus kép nemcsak az amerikai kisiskolások generációinak szolgál a békés együttélés példájaként, hanem a múlt század vége óta Amerikába vándorlók "amerikanizálásában" is jelentős szerepe volt. A hálaadás mitikus elemei mélyen beivódtak az amerikai történeti tudatba. Az ünnep legfontosabb hagyatéka a nagylelkűség, bőkezűség, ami viszont szembeszegül mítosszal és történelemmel egyaránt. Mára az ünnep a különböző etnikumok együttműködésének szimbólumaként az amerikai örökség legfontosabb eseményévé vált.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Sikertelen irodalmi pálya után vált Viktória királynő kedvenc miniszterelnökévé Disraeli 18:05
- Furcsa testi elváltozásokat jósoltak a hosszútávfutás női képviselőinek 16:05
- Lenin születésnapjának évfordulójához időzítették a Szojuz–10 űrhajó első repülését 15:05
- Különleges díszítésű, Mátyás kori misekönyv fakszimilie kiadását mutatták be 13:20
- Kiállításokkal és interaktív programokkal emlékeznek meg Kőrösi Csoma Sándorról Indiában 11:20
- Máig számos rejtély övezi a Húsvét-sziget hatalmas szobrait 09:05
- Egy legenda szerint a mai napig segíti a diákokat Lorántffy Zsuzsanna tegnap
- Szeretett zenélni, de a fizika húrjain Einstein szebben játszott, mint a hegedűjén tegnap
