Új kiállítás mutatja be a török kori Budát

Buda oszmán megszállásának ötszázadik évfordulója alkalmából nyílt meg a korszakot átfogóan bemutató történelmi tárlat a fővárosban. A Város a fronton című időszaki kiállítást a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeuma hozta létre az intézmény gazdag gyűjteményére alapozva. A kurátorok a háborús pusztítások bemutatása mellett az újonnan kialakuló, sokszínű oszmán városi kultúrára is nagy hangsúlyt fektettek.

A 2027. április 18-ig nyitva tartó kiállítás gerincét a múzeum eddig raktárban tartott régészeti anyaga alkotja. A tárlat célja a végvári harcok mellett az 1526 és 1686 közötti időszak mindennapjainak részletes ábrázolása. Csorba László igazgató a sajtóbemutatón elmondta, hogy a legkorszerűbb történeti tudást kívánják közvetíteni a látogatóknak.

Papp Adrienn és Sudár Balázs kurátorok koncepciója alapján a műtárgyakat digitális ábrák és vetítések egészítik ki: a közönség ezáltal egy olyan település életébe nyerhet bepillantást, amely két civilizáció állandó ütközőzónájában alakult át.

A megosztott országrészek határvidékén fekvő város különleges kereskedelmi csomópontként is funkcionált a vizsgált időszakban. A budai piacokon Európa különböző régióiból származó árucikkek cseréltek gazdát, miközben a Balkánról és Isztambulból is érkeztek szállítmányok. A kiállítás vitrinjeiben jól megfigyelhetők azok a kínai és vietnámi luxuscikkek is, amelyek a kiterjedt hálózatokon keresztül jutottak el a hódoltsági központba. A leletanyag rávilágít arra, hogy a katonai fenyegetettség ellenére a település bekapcsolódott a globális áruforgalomba. A feltárt kerámiák és használati tárgyak a katonák, kereskedők és tisztviselők heterogén társadalmának szokásait is tükrözik.

Az oszmán adminisztráció berendezkedését jelzi az a kulturális fejlődés, amely a kezdeti pusztításokat követte. A hódítók a saját igényeiknek megfelelően dzsámikat, medreszéket, karavánszerájokat és türbéket emeltek a várban, valamint ekkor készült el az első állandó híd is Pest és Buda között. A korszak építészeti színvonalát mutatja, hogy a birodalom leghíresebb mestere, a Mimár Szinán által vezetett udvari műhely is aktívan tevékenykedett a budai építkezéseken.

Bár az oszmán épületek jelentős része a későbbi ostromok során megsemmisült, a fennmaradt fürdők hűen őrzik az akkori kultúra emlékét. A szellemi élet felvirágzását mutatja, hogy számos tudós működött a városban, továbbá olyan meghatározó alakok kötődtek a településhez, mint Gül baba, akinek tisztelete a hódoltság után is megmaradt.

A tárlat által bemutatott korszak nyitánya az 1526-os esztendő, amikor I. Szulejmán szultán seregei a mohácsi győzelmet követően bevonultak a fővárosba. Az oszmán csapatok kifosztották és felgyújtották a várost, értékes műalkotásokat zsákmányoltak, a zsidó lakosságot pedig az Oszmán Birodalom belső területeire deportálták.

Bár a fősereg néhány hét elteltével kivonult, a védműveket a Habsburg-támadásoktól tartó Szapolyai János kezdte el korszerűsíteni. A politikai erőviszonyok gyors változása miatt 1541-ben az oszmánok már tartósan megszállták a várat. Ettől kezdve a korábban kiépített erődítményrendszer a birodalom határvidékének védelmét szolgálta.

Az 1541-et követő évtizedekben az egykori királyi székhely a két nagyhatalom összecsapásainak fő színterévé, valódi frontvárossá degradálódott. A 16. és a 17. század során Buda és Pest számos véres ostromot élt át, amelyek súlyos sebeket ejtettek a településen.

A másfél évszázados oszmán uralomnak végül az 1686-os keresztény visszafoglalás vetett véget. A végső győzelem hatalmas árat követelt, az ostrom következtében a város szinte teljesen elpusztult, az épületek zöme romba dőlt. A középkor óta formálódó lakosság szétszóródott, így a romok eltakarítása után egy teljesen új, eltérő szerkezetű település történelme vette kezdetét.