Rítusok helyszínei lehettek az ókori görög templomok tetőterei
Az ókori görög templomokra rendszerint oszlopsorokkal körülvett, monumentális kőépületekként gondolunk, belső tereikről azonban jóval kevesebbet tudunk. Egy új építészettörténeti kutatás arra hívja fel a figyelmet, hogy egyes archaikus és klasszikus kori templomok teteje alatt olyan felső terek lehettek, amelyek nem csupán az épület karbantartását szolgálták. A hozzájuk vezető gondosan megépített kőlépcsők alapján elképzelhető, hogy tárolásra vagy akár vallási szertartásokhoz is használták őket.
- Egy új kutatás archaikus és klasszikus kori dór templomok tetőszerkezetét és belső lépcsőit vizsgálta.
- Dél-Itáliában és Szicíliában több templomban kőlépcsők vezettek a tető alatti felső terekhez.
- E terek pontos rendeltetése nem ismert, de kialakításuk alapján vallási szertartásokban is szerepet kaphattak.
Kavazu Ajaka, a japán Vaszeda Egyetem kutatója az archaikus és klasszikus kori dór templomok tetőszerkezete és belső lépcsői közötti kapcsolatot vizsgálta. Tanulmánya 2026 októberében jelent meg a Journal of Architecture and Planning folyóiratban. A kutatás különösen a görög szárazföld és a dél-itáliai, illetve szicíliai görög városok templomépítészetét hasonlítja össze.
A vizsgálat nem újonnan felfedezett épületekből indul ki. Sok belső lépcső már régóta ismert a régészek előtt, funkciójukról azonban többféle elképzelés született. Kawazu most a lépcsőket a tetőszerkezetekkel együtt elemezte, hogy közelebb jusson ahhoz, milyen térbe vezettek, és mire használhatták azokat.
Ez azért sem egyszerű feladat, mert a görög templomok felső szerkezete nagyrészt fából készült. A gerendák és más faszerkezetek túlnyomó része az évszázadok során elpusztult, így a tetők eredeti kialakítását elsősorban a kőfalakon megmaradt nyomok, gerendafészkek és más építészeti részletek alapján lehet rekonstruálni. A kőből készült lépcsők ezzel szemben több helyen fennmaradtak.
Különösen érdekesek a dél-itáliai és szicíliai görög templomok. Több épületben keskeny kőlépcsőket építettek a templom belsejébe, gyakran közvetlenül a pronaosz, vagyis az előcsarnok és a cella, a templom központi szentélytere közötti átjáró közelében. Egyes helyeken két, egymással szimmetrikusan elhelyezett lépcső vezetett felfelé, és ezek a szerkezetek aligha lehettek véletlenszerű építészeti megoldások, hiszen megépítésük jelentős munkát igényelt, ráadásul már az épület tervezésekor számolni kellett velük.
A korábbi kutatások szerint Szicíliában és Dél-Itáliában számos Kr. e. 6–5. századi templomban találhatók hasonló lépcsők: ismert példák kerültek elő többek között Akragaszban, Szelinuszban és Paestumban. Egyes lépcsőket egyenesen a cella falának vastagságába építettek.
A legfontosabb példák egyike az ókori Akragasz, a mai Agrigento úgynevezett Concordia-temploma. A Kr. e. 5. században emelt épület rendkívül jó állapotban maradt fenn, és a cella bejárata mellett ma is megfigyelhetők azok a lépcsőszerkezetek, amelyek a templom felső részéhez vezettek. A templom tetejét tartó eredeti faszerkezet eltűnt, a kőből kialakított feljárók azonban bizonyítják, hogy a tető alatti terület megközelíthető volt.
A nyugati görög világ templomai tetőszerkezetükben is eltérhettek a görög szárazföld épületeitől. Szicíliában és Dél-Itáliában több esetben nagyobb belső távolságokat hidaltak át hosszú fagerendákkal anélkül, hogy a cellában további oszlopsorokkal támasztották volna alá őket. A szárazföldi görög templomokban ezzel szemben általában kisebbek voltak az ilyen szabad fesztávok. Kawazu szerint a tetőszerkezet és a belső lépcsők együttes vizsgálata segíthet megérteni, hogyan használták az épületek felső részét.
A kérdésre azonban egyelőre nincs egyetlen biztos válasz. Az egyik magyarázat szerint a lépcsők egyszerűen lehetővé tették, hogy a munkások feljussanak a tetőszerkezethez, ellenőrizzék a faelemek állapotát vagy kijavítsák a tetőcserepeket. Más kutatók felvetették, hogy a felső terekben fogadalmi ajándékokat, vallási kellékeket vagy más értékes tárgyakat tárolhattak.
Egy harmadik elképzelés szerint maga a feljutás és a tetőtér használata is része lehetett bizonyos szertartásoknak. Ezt többek között az teszi érdekessé, hogy egyes templomok lépcsőit feltűnően gondosan alakították ki. Ha csak ritkán végzett javítások miatt lett volna szükség rájuk, nem feltétlenül lett volna indokolt két szimmetrikus, kőből épített feljáró kialakítása.
Ez is érdekelhet
Az írott források ebben az esetben kevés segítséget nyújtanak. Pauszaniasz, a Kr. u. 2. századi görög utazó és földrajzi író az olümpiai Zeusz-templom leírásakor megemlíti, hogy az épület belsejében felső galériák voltak, ahonnan meg lehetett közelíteni a kultuszszobrot, és egy kanyargó feljáró a tetőhöz is vezetett. Ez fontos bizonyíték arra, hogy a görög templomok felső része nem feltétlenül volt elzárt, használaton kívüli tér. Ugyanakkor ebből nem következik, hogy más templomok tetőterei ugyanilyen szerepet töltöttek be.
A kutatás legfontosabb tanulsága, hogy az ókori görög templomok felső részeit nem érdemes automatikusan pusztán szerkezeti vagy karbantartási térnek tekinteni. A gondosan kialakított lépcsők, a tetőszerkezetek és az egyes épületek belső elrendezése arra utal, hogy legalább néhány templomban ezeknek a nehezen megközelíthető tereknek ennél összetettebb szerepük lehetett.
