Százezrek haltak bele Napóleon álmaiba

1812-re világossá vált, hogy Oroszország nem tartja be a kontinentális zárlatot, amellyel Napóleon az angolokat akarta térdre kényszeríteni. Sándor cárt az is nyugtalanította, hogy a Varsói Nagyhercegség révén a lengyel nemzeti törekvések is támogatást kaptak. A franciáknak erőt kellett demonstrálniuk, annál is inkább, mivel Spanyolországban komoly veszteségeket szenvedtek.

Az oroszországi hadjárat 1812 júniusában indult meg nagyjából 600 ezer fővel. Napóleon célja Moszkva elfoglalása volt. A nem várt utánpótlási ellátási nehézségek következtében azonban sokan dezertáltak, és az oroszok sem bocsátkoztak nyílt küzdelembe, hanem fokozatosan adták fel állásaikat, de közben mindent felperzseltek. A cár Kutuzov herceget nevezte ki hadügyminiszterré, aki a törökök elleni háborúban komoly tapasztalatot szerzett.

A két fél Borogyinónál csapott össze, ahol az oroszok több mint 43 ezer embert veszítettek, a francia áldozatok pedig a császár bevallása szerint legalább 30 ezerre rúgtak. (Napóleon adatait fenntartásokkal kell fogadnunk.) Bár ezután az oroszok vonultak vissza, de a „győzelem” végzetesnek bizonyult Napóleon tervei számára. Szeptember 14-én bevonult Moszkvába, ám másnap az oroszok felgyújtották a várost, így a katonák nagy része fedél nélkül maradt.

Október 24-én folyamatos ellenséges támadások közepette Napóleon kivonult a városból, és katonáinak visszavonulót rendelt el. A mínusz 39 fokos hidegben csupán három nap alatt 20-40 ezren pusztultak el. Végül a Grande Armée töredéke maradt életben, és a hadjáratnak az orosz fél vereségeit is beleszámolva közel egymillió áldozata volt. Legközelebb csak az első világháborús összecsapások követelnek ekkora emberáldozatot Európában.

Napóleon mindvégig fenségesen viselkedett, még menekülése közben is – tudjuk meg a könyvből, amely azonban arra is figyelmeztet, hogy a hadvezér élete legrosszabb teljesítményét nyújtotta az oroszok ellen vívott küzdelemben, és ez már nem az a Bonaparte volt, akinek csapatai előtt meghajoltak a nagyhatalmak. Ez a Bonaparte önmaga árnyékává vált az orosz mezőkön, és Tél tábornok jeges ujjai előtt.

Az 1812-es hadjárat emellett nem egyszerűen Oroszország honvédő háborúját jelentette: az európai hegemóniáért küzdő Napóleon és I. Sándor cár hosszú párharcának csúcsa volt, kimenetele pedig majd két évszázadra meghatározta az európai kontinens történelmének alakulását. A vereség megpecsételte a kis korzikai sorsát: hazatérése után már csak idő kérdése volt, hogy ellenfelei kikor érkeznek meg Párizsba.

Ezt a hatalmas küzdelmet eleveníti fel Adam Zamoyski könyve, amely meglepően könnyed stílusban, ám tartalmasan, a feszültséget mindvégig fenntartva eleveníti fel a tragédia részleteit. A szakirodalom szinte minden jeles kötetét megtaláljuk a bibliográfiában, így biztosak lehetünk abban, hogy a kutató figyelmét semmilyen apróság nem kerülte el: a könyv azonban ennek ellenére sem fullad unalomba, és mindvégig szórakoztató, mintegy regényszerűen izgalmas marad.

Adam Zamoyski: 1812 - Napóleon végzetes oroszországi hadjárata. Ford.: Komáromy Rudolf. Park Kiadó, Bp., 2008. 582 o. 5500 Ft

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2015

• Száműzöttek: megjelent a Múlt-kor téli száma
• A Führer és a nők 
• A Bánk bán hölgyei
• Császár az óceán közepén
• A Sóhajok-szigete: Ellis Island
• Két epizód a Colt revolver korai történetéből
• A Horthy család korai emigrációs évei
• Kossuth Lajos távol az otthontól
• Így ünnepeltek a fronton