Összehangoltan űzték ki a zsidókat az arab országokból

A korábban általánosan elterjedt nézetek szerint az 1940-es évek második felében az arab országokban jelentkező elszigetelt antiszemitizmus vezetett a száműzetésekhez. A nemrégiben felfedezett iratok azonban megcáfolják ezt a feltevést.

A dokumentumokat a múlt héten hozta nyilvánosságra az `Igazságot az arab országok zsidóinak` (Justice for Jews from Arab Countries - JFJ) emberi jogi szervezet. Az archív anyagok egyértelműen fogalmaznak: `...minden zsidót, akiről kiderül, hogy aktív cionista, politikai fogolynak kell tekinteni, és egy erre a célra kijelölt helyre kell internálni...pénzügyi forrásait be kell fagyasztani.`

Örömünnep Izraelben az 1947-es ENSZ-határozat kihirdetésekor

Stan Urman, a JFJ elnöke szerint a dokumentum lépésről lépésre bemutatja, hogyan játszottak össze az arab országok Izrael ellen megalakulásának idején. "Az ENSZ szavazásra és a menekültkérdésre vonatkozó történelmi dokumentum olyan információt tartalmaz, amely mindenki számára elérhető" - mondta Henry Green, a Miami Egyetem professzora.

Hatvan évvel ezelőtt 850 ezer -1 millió zsidót űztek el Egyiptomból, Szaúd-Arábiából, Irakból és a térség más területeiről, miközben kb. 726 ezer palesztinnak kellett elhagynia addigi lakóhelyét. Zsidó ügyvédek rámutatnak, hogy a palesztin menekültek érdekében 126 ENSZ határozat született, míg a zsidó száműzöttekről egy sem. Ez részben annak az eredménye, hogy Izrael nem tett semmit az ügyben, mivel a száműzöttek legnagyobb részét kitevő szefárd zsidók a mai hátrányos helyzetben vannak az országban.

Shira Dicker, a JFJ szóvivője szerint általánosan elfogadott nézet, hogy Izrael azért nem tartotta napirenden a száműzetés kérdését, mert az Európából érkezett askenázi zsidók előnyt élveztek az arab országokból jött szefárd társaikkal szemben. Ezen kívül a menekültek úgy vélték, hogy az ő sorsuk nem olyan tragikus, mint a holokauszt-túlélőké, akik szintén ekkor kezdtek betelepülni Izraelbe. Később pedig már nehéz volt felhívni magukra a figyelmet.

Az izraeli külügyminisztérium nem tervezi, hogy az Annapolisban (USA) tartandó közel-keleti béketárgyalásokon felveti a zsidó menekültek kérdését. Az áldozatok ezért az amerikai Kongresszushoz fordultak segítségért. Tom Lantos és Ileana Ros-Lehtinen azt javasolja, hogy minden közel-keleti békemegállapodásban említsék meg a közel-keleti menekültek helyzetét, nem csak a zsidókét, de a keresztényekét és a mohamedánokét is. A törvényjavaslat értelmében minden, a palesztin menekültekről hozott határozatban meg kell említeni a zsidó és más menekülteket is, ami valószínűleg ki fogja vívni a palesztin támogatók nemtetszését. Az annapolisi megbeszélések előtt azonban nem születik erről döntés.

Az Egyesült Államok külügyminisztériuma jelenleg nem ismeri el a zsidók jóvátételre vonatkozó követeléseit. Visszautasították az Irakból elmenekült zsidók kártérítési igényeit is, miközben elfogadták az arab menekültek Izraellel szemben támasztott követeléseit. Az Arab Liga képviselői nem nyilatkoztak az ügyről, bár egy magát megnevezni nem akaró forrás szerint a dokumentumok eredete "kérdéses", mivel az Arab Liga aktáiban nem szerepelnek.