Saját orvosa mérgezte meg Beethovent

Enyhítő körülmény az új elmélet szerint, hogy Wawruch doktor nem tudhatta: Beethoven májzsugorban szenvedett, így a különben nem végzetes ólommennyiség halálossá vált számára. Azt már korábban is tudták, hogy a zeneszerző már évekkel 1827-ben bekövetkezett halála előtt súlyos beteg volt. Egy korábbi vizsgálat már kimutatott ólomnyomokat a komponista hajszálaiban, majd két évvel ezelőtt csontszilánkjaiban is megtalálták a mérgező fém nyomait.

Christian Reiter, a bécsi orvosi egyetem törvényszéki orvosi karának vezetője a Beethoven Journal című kiadványban tette közzé a hajszálak több hónapos vizsgálatából leszűrt következtetéseit. Úgy találta, hogy a zeneszerző életének utolsó hónapjaiban testének ólomtartalma mindannyiszor megnőtt, valahányszor bélpanaszaira orvosságot adott neki kezelőorvosa. Ezek az ólomadagok behatoltak a zeneszerző beteg májába és végül a halálát okozták. A zeneszerző 1827 március 26-án bekövetkezett haláláért azonban Reiter nem teszi közvetlenül felelőssé Wawruchot: "Honnan tudhatta volna, hogy Beethoven már súlyos májbetegségben szenved?"

A komponista boncolásánál megállapították, hogy májzsugorban szenvedett és hasi ödémái voltak. Wawruch a kezelés során többször is felszúrta Beethoven hasát, majd ólomtartalmú balzsammal gyógyította a sebet. Az ólom káros hatása ugyan már akkor is ismert volt, ám a gyógyító balzsam nem lett volna halálos egy különben egészséges emberre. A kezelőorvos azonban nem sejtette, hogy a szer egy már beteg májba jut.

Viszont maga Wawruch jegyezte fel, hogy néhány hónappal páciense halála előtt annak tüdőgyulladását ólomtartalmú sókkal gyógyította, ám Beethoven állapota rosszabbodott - a mai kutatók szerint azért, mert akkor már ólommérgezése volt. Végzetessé azonban az ödémák kezelésekor Beethoven életének utolsó 111 napja során ismételten - négyszer is - alkalmazott balzsam vált.

Amerikai kutatók már két éve ólommérgezéssel magyarázták Beethoven halálát, mivel csontjaiban megtaláltak a mérgező fém nyomait, de ezt nem kötötték kezelőorvosának személyéhez. Reiter doktor megjegyezte, hogy a hajminták nem jelentenek annyira biztos nyomot, mint a csontok, mivel külső szennyeződést is tartalmazhatnak - így a szakértő a zeneszerző életének utolsó hónapjaiban használt gyógyszerek további elemzését tartja szükségesnek.

Arról, hogy mi okozhatta Beethovennél az ólommérgezést, csak elméletek vannak. Egyesek szerint az általa fogyasztott bor tartalmazta a mérgező fémet, mások szerint fiatal korában fogyasztott magas ólomtartalmú ásványvizet egy fürdőhelyen.

(Múlt-kor/MTI)