Történész elevenítette fel a zsidó vérvádakat
Egy olasz-izraeli történész szerint a vérvádak valóságon alapulnak, ugyanis a zsidók valóban elkövették a nekik tulajdonított rituális gyilkosságokat.
Valóság vagy kínzás hatására beismert fantázia
A tel-avivi Bar-Ilan Egyetemen középkori és reneszánsz történelmet tanító szerző azokat a vádakat vizsgálta meg újra, melyek szerint a zsidók bevallották, hogy a húsvéti borba és kovásztalan kenyérbe keresztény gyerekek vérét csepegtették - ezen állítások nyomán pedig a zsidókat megkínozták, bíróság elé állították és kivégezték. A történészek már sokat foglalkoztak ezekkel a középkori állításokkal, amiket a rasszizmus és antiszemitizmus korabeli megnyilvánulásának tartottak.
Toaff a Pasque di Sangue (Véres húsvétok) című művének középpontjában az északkelet olaszországi vérvád-történetek állnak, ezen belül a két éves Simon 1475-ös esete Trento városában. A szerző a fennmaradt bírósági jegyzőkönyvekből próbálta meg rekonstruálni az ott történteket. Miután húsvét táján egy zsidó lakás közelében lévő csatornában megtalálták a kis Simon holttestét, a német eredetű zsidó közösség minden tagját letartóztatták, a gyerekeket és asszonyokat is. Kilenc zsidó hetekig tartó kínzások után beismerő vallomást tett, őket bíróság elé állították, és megégették vagy lefejezték. Simont egy évszázaddal később szentté avatták, de később levették a szentek listájáról, kultuszát pedig betiltották, miután egy katolikus vizsgálat kiderítette, hogy a zsidók ártatlanok voltak.
Toaff azonban az olasz médiának adott interjúiban és a könyvében is azt sejteti, hogy az ilyen rituális gyilkosságokra valóban sor kerülhetett. Szerinte ugyanis az askenázi zsidók így akartak bosszút állni a német gettóban az 1096-os első keresztes hadjárat óta folyamatosan végrehajtott mészárlásokért, erőszakos megkeresztelésekért és üldözésekért. Ezek a tettek "ösztönös, belülről jövő, ártalmas cselekedetek és reakciók voltak, amelyeknek az Isten iránti szeretet és bosszú nevében sok ártatlan és tudatlan gyermek esett áldozatul. Vérük beterítette Isten oltárait, akinek sokak szerint iránymutatásra volt szüksége, és akit néha türelmetlenül védelmezésre és büntetésre sarkalltak" - írta Toaff a könyv előszavában.
Attól félve, hogy a könyv felszítja az antiszemitizmust, az olasz zsidó közösség szinte azonnal elítélte a művet. Az olasz rabbik nyilatkozatban emlékeztettek arra, hogy a Tóra mindig is tiltotta a vér fogyasztását vagy használatát a szertartások során. "Teljességgel elfogadhatatlan, hogy túlzó és rémisztő történelmi tételek felállításához évszázadokkal ezelőtt, kínzás hatására tett vallomásokat használjanak fel" - áll a nyilatkozatban. Toaff 91 éves édesapja nem szólalt meg a könyv körül kirobbant vitában, de a hírek és a zsidó közösség vezetői szerint egyetért a kritikákkal. A könyv első ezer példánya nemrég jelent meg, és az Il Mulino kiadó szerint már készül az utánnyomás. Más nyelveken történő megjelenéshez még nem készültek közvetlen tervek.
Keresztényellenes liturgián alapult
A The Associated Pressnek adott interjúban Toaff viszont azt állította, hogy írását részben félreértették. Nem akart arra célozni, hogy ezek a rituális gyilkosságok valóban megtörténtek volna. `Azt hiszem, rituális gyilkosságok soha sem történtek. Nincs bizonyíték rá, hogy zsidók elkövettek volna ilyesmit` - mondta. De Toaff szerint a vallomások tartalmaznak némi igazságot - a keresztények által felrótt keresztényellenes liturgiát főleg húsvétkor alkalmazták, amikor a zsidók egyiptomi szolgaságból való kiszabadulása a zsidóság ama reményének jelképévé vált, hogy egyszer megszabadulnak a keresztények okozta szenvedésektől is. A szerző és könyve
"Ezt a keresztényellenes hangvételű, héber nyelvű liturgiát a bírák nem ismerhették, hiszen nem az olasz szertartások közé tartozott, hanem az askenázi hagyományhoz" - állítja Toaff. Szerinte a keresztény hitre áttért zsidók beszéltek erről a liturgiáról, amivel segítették a "vérvád" elterjedését.
A zsidó és katolikus történészek is elítélték Toaff művét, mert szerintük egyszerűen csak átértelmezi a már ismert dokumentumokat - és hitelt ad a kínzás hatására tett vallomásoknak. "A Jézust és a keresztényeket becsmérlő zsidó szövegek már régóta ismertek a tudósok körében, ezért nem éppen tudományos a trentói vallomások felhasználása a gyűlölet bizonyítására" - mondja Anna Foa, a római La Spienza Egyetem történelemprofesszora. "A zsidók csak azért használták a hébert, hogy valami elfogadhatót mondjanak a bíráknak. Nem lehet az alapján rekonstruálni a zsidók felfogását a világról, hogy mit mondtak az inkvizíció előtt" - mondta Foa, aki maga is több könyvet írt a boszorkányok, zsidók és eretnekek elleni perekről.
Iginio Rogger, a katolikus egyház történésze szerint, aki az 1960-as években Simon esetének kivizsgálását vezette, minden történész egyetértett abban, hogy a vallomások teljesen megbízhatatlanok voltak. "Nem lennék Toaff helyében, amikor felelnem kell mindezért azok előtt a történészek előtt, akik komolyan foglalkoztak az esettel. A bírák szörnyűséges kínzásokat alkalmaztak, mígnem a vádlottak már azért könyörögtek, hogy végre azt mondhassák, amit a bírák hallani akartak."
