Tévéfilm készült Trója felfedezőjéről

Valahányszor színészeket keresnek Németországban történelmi szerepekre, Heino Ferch a legesélyesebb. Volt már Napoleon, Julius Caesar és Adolf Hitler építészmérnöke, Albert Speer is.

Megítélése szerint azonban ezeken a nem akármilyen alakításokon is túltesz álmainak netovábbja, az öt esztendei felkészülést igénylõ fõszerep a Trója felfedezõjérõl, Heinrich Schliemannról (1822-1890) készült televíziós filmben, amelyet a Sat1 német kereskedelmi csatorna hétfõn és kedden sugároz. Ferch egy hosszú repülőúton olvasta a Priamosz kincse című könyvet, s valósággal lázba hozta a célkitűzésének megvalósításáért minden kockázatot vállaló Schliemann.

A forgatás színhelyén, a Berlin közelében lévő Marwitzban a 150 méter hosszú, 70 méter széles és 12 méter mély ásatási kulissza megépítéséhez felhasználták Schliemann vázlatait és a szaklapokban megjelent fotókat is. A tavaly nyári hőségben a babelsbergi filmstúdió mintegy 40 munkatársa vett részt az agyagból, gipszből, betonból és fából készült kulissza megépítésében.

A kétrészes televíziós film népszerűsége persze nemcsak Ferch, hanem a Sat1 decemberben munkába állt menedzsere, Matthias Alberti számára is kiemelten fontos. A kereskedelmi csatornának ugyanis 2005 ősz óta egyetlen új sorozattal sem volt sikere. A 8,8 millió eurós (2 milliárd forintos) költséggel készített, Dror Zahavi által rendezett televíziós film részletesen bemutatja Heinrich Schliemann nem mindennapi életét és egyéniségét.

A német származású kereskedősegéd, aki Oroszországban és Amerikában milliomos lett, ötvenedik életéve körül járva úgy döntött, hogy vagyonát a Homérosz Iliászából ismert Trója kiásására fordítja. Két csődbe jutott házasság után feleségül vette a 18 éves görög Sophia Engasztromenoszrát, akivel együtt találtak rá Priamosz kincsére Trójában, majd a mükénei királysírokra.

Reinhard Witte történész, az ankershageni Schliemann Múzeum igazgatója szerint azonban a filmben, amely 1868-tól kezdve eleveníti fel Schliemann életét, néhány "pontatlanság" is található. Így például Heinrich és Sophia csak a kincs megtalálása után ismerte meg egymást, és ezért az asszony nem lehetett jelen a kincs felszínre hozatalánál. Witte szerint az ilyen és ehhez hasonló "dramaturgiai egyszerűsítések" a televíziós csatornák közötti vetélkedés velejárói, de "akinek mindegy, hogy valójában hogyan is élt Schliemann, annak biztosan megteszi ez a film is".

(Múlt-kor/MTI)