Huszonöt menetet bírt a leghíresebb római kurtizán

Az ókori görögök és rómaiak előszeretettel jegyezték fel a sportban, természetben, anatómiában és a szexben elért kiemelkedő eredményeket.

Tudós értekezés unalmas lábjegyzet nélkül

Nem sokkal Jézus születése után Messalina, Claudius császár 34 évvel fiatalabb felesége azzal szerzett magának hírnevet, hogy versenyre hívta Róma legismertebb kurtizánját. A verseny tétje nem kevesebb volt, mint hogy ki bírja tovább a szexet: "25 menettel" az élvhajhász Messalina lett a győztes. E pikáns versengés részleteiről Allan és Cecilia Klynne "Das Buch der Antiken Rekorde" (Ókori rekordok könyve) című munkájában olvashatunk.

A két svéd régész könyve "mindenfajta tudós értekezés vagy unalmas lábjegyzet nélkül" arra is választ keres, hogy milyen kövér volt a legkövérebb csiga és mennyibe került a legdrágább rabszolga. A rekordok felkutatásához persze több száz régi szöveget kellett elolvasniuk, így nem csoda, hogy ők tudják a legjobban: az antik világ legmagasabb embere 288 cm volt, míg a legalacsonyabb (60 cm) alig érte fel az ágy támláját. "A rendkívüli tulajdonságok és a bizarr jelenségek mindig is lenyűgözték az embereket" - állítják a könyv szerzői.

Az ókori görögök is előszeretettel jegyezték fel a sportban, természetben, anatómiában tapasztalt kiemelkedő teljesítményeket. A legkitartóbb futó 238 km-t tudott megtenni egy nap alatt. Nagy Sándor egyik katonája pedig 13,5 liter bort ivott meg egy ivóverseny alkalmával - igaz, utána holtan esett össze. Az ókori görögök az erényeket és a hibákat is rangsorolták. A legnagyobb talpnyalók például I. Dionüszosz, Szürakuszai türannosza mellett éltek. Állandóan a félig vak uralkodó körül lebzseltek, és amikor annak nyála ráfolyt a ruhájára, lenyalták onnan.

A császári Róma életszemléletét is a legek határozták meg, mivel a Birodalom mindenben első akart lenni. Rómában őrizték a legnagyobb borostyánkövet (négy kg), és az egy főre eső vízfogyasztás itt volt a legmagasabb: elérte az 1100 litert. A legidősebb színésznő Galeria Copiola volt, aki még 104 évesen is játszott, bár volt egy nagy előnye a többiekkel szemben: pantomimszínész volt.

Míg a szenátorok egyik vendégségből a másikba jártak, és állandóan szükségük volt újabb és újabb pletykákra, addig a tudósok leültek, és feljegyezték a bámulatos tényeket. Ebből jött létre a "mirabilia" ("csodás dolgok") nevet viselő műfaj. Ezek a különleges antológiák sok adalékkal szolgáltak a tógát viselő hetvenkedőkről is, akik hevesen udvaroltak az ételt felszolgáló hölgyeknek.

Obszcenitások és kicsapongások

A könyvek említést tettek a `leggyönyörűbb kebelről`, és egy 720 méteres hatótávolságú hajítógépről is. A könyvekből azt is megtudhatjuk, hogy Augustus császár 20 ezer sestertiusért szerzett egy olyan madarat, amely azt kiáltotta `Ave Caesar!`.

Ha ezeket a híreket elegánsan beleszőtték a társalgásba, az mindig nagy hatással volt a hallgatóságra, így nem meglepő, ha a szerzők újabb és újabb különcségeket jegyeztek fel. Plinius volt az, aki összeállította a legfájdalmasabb betegségek listáját: első helyre a vesekövek kerültek, ezután jött a gyomorfekély és a migrén. A rómaiak nem riadtak vissza az obszcén dolgoktól sem, így a mirabiliák megörökítették, hogy a legtisztább szodomista egy dél-itáliai pásztor volt, aki kedvenc kecskéjének torkát rózsavízzel öblögette, hogy elmúljon az állat rossz szájszaga.

A Nimes-i vízvezeték

Akkoriban az építészek is hajlottak a kicsapongásra: a dél-franciaországi Nimes közelében 48 m magas csatornát építettek, a legnagyobb lóversenypálya pedig 250 ezer néző befogadására volt alkalmas. Minden idők legdrágább palotája Néró Palatinus dombon álló aranypalotája lett, ahol csak a főépület előtti oszlopcsarnok másfél kilométer hosszú volt. Az étkezőterem tetején csövek futottak, amelyek virágszirmokat vagy illatosítószert szórtak a vendégekre.

A pletykaéhes római nemesség azonban nem csak magát örökíttette meg: a germánokat a világ legprimitívebb embereinek tartották, Sztrabón szerint (i.e. 63- i.sz. 23) pedig a spanyoloknak tulajdonítható az egyik legkülönlegesebb higiéniai szokás, a vizeletben való fürdés.

Kétséges persze, hogy mindezek a negatív rekordok a valóságban is léteztek-e. Egyes feltevések kapcsán még a szerzők is kételkedésüknek adnak hangot: az még szerintük is bizonytalan, hogy egy bizonyos Marcus Aponius valóban 140 évig élt-e, vagy hogy valóban éltek-e olyan emberek, akik nem tudtak járni, mivel lábfejük hátrafelé nézett.