Edison, Thomas Alva

Az elektromos szavazatszámlálótól a villanykörtéig

1847. február 11-én született minden idõk egyik legnagyobb, legtermékenyebb és legismertebb feltalálója, Thomas Alva Edison. Egyedül vagy másokkal közösen 1093 szabadalom fûzõdik nevéhez, s volt olyan négyéves idõszak életében, amikor 300 találmányt jelentett be, azaz ötnaponta egyet.

Az Egyesült Államok Ohio államának Milan városában született egy szegény sorsú család hetedik, legkisebb gyermekként. Családi örökségként egyedül az életét megkeserítő hallászavart kapta (bár ő fogyatékosságát annak tulajdonította, hogy kisfiúként fülénél fogva rángatták fel a vonatra). Iskolába csak öt évig, akkor is rendszertelenül járt: untatta a magolás és nem mindig hallotta, amit a tanár mondott. Ezzel azonban nem rítt ki a tömegből - akkoriban az átlag amerikai is csak pár évig koptatta az iskolapadot.

A fonográffal

Írni-olvasni otthon tanult meg, később autodidakta módon képezte magát. Tíz évesen már laboratóriumot rendezett be házuk alagsorában, 12 évesen a vonaton saját maga által írt, szerkesztett és kézi nyomdáján nyomtatott újságot árulta az utasoknak, a bevételt könyvekre és vegyszerekre költötte. Mivel azonban egy alkalommal kísérletezés közben a vonatot is felgyújtotta, rövid úton kidobták.

Első találmányát, az elektromos szavazatszámlálót közöny fogadta, a politikusoknak nem volt érdeke a törvényhozó munka gyorsítása. Edison kitanulta a távírászatot és hamarosan feltalálta a duplex telegráfot, amely az üzeneteket egyszerre két irányban volt képes továbbítani, továbbá egy nyomtatót, amely a jeleket közvetlenül betűkké alakította. A sikeren felbuzdulva teljes energiáját a kutatásnak szentelte. Napi húsz órát dolgozott, csak néha szundikált - de még így is talált időt arra, hogy megnősüljön.

1876-ban a New York melletti Menlo Parkban alapította meg két munkatársával híres laboratóriumát. Itt születtek nagy találmányai, az 1877-es szénpormikrofon, amely a telefon hangját tette érthetővé, vagy az egy évvel későbbi hengeres fonográf. Ennek hangja torz, de felismerhető volt, mégis sokan - híres tudósok is - hitetlenkedve fogadták, csalásnak, ügyes hasbeszélő trükknek tartották. 1878-ban kezdett el a szénszálas villamos izzólámpával foglalkozni, amelynek előállításával már sokan próbálkoztak, hiába. Saját bevallása szerint ekkoriban még Ohm törvényével sem volt tisztában, mégis akkora volt a hírneve, hogy a bejelentés után esni kezdett a világítógáz ára.

Kezdetben platinaszállal kísérletezett, mígnem rájött, hogy alkalmasabb a szén. Az akkori "szakértők" ellenezték a tervet: "Villanyvezeték a lakásban? Érintése halál, behúzza a villámot az ablakon. S mindenki tudja, hogy a mágnesesség és a villamosság rokon. Ahol tehát vezeték van, minden mágneses lesz. Az órák megállnak, mert összeragadnak alkatrészeik, az ajtók zárai is beragadnak. Ha egy nő elmegy a vezeték alatt, a mágnesesség kiragadja a hajából a hajtűket..." - hangzott az érvelés. A hangulat már-már Edison ellen fordult, amikor 1879 karácsony este kigyúltak a lámpák a laboratórium körüli parkban. Hétszáz villanykörte égett egyszerre, de az órák nem álltak meg, a hölgyek hajtűi a frizurában maradtak.

1. Az elektromos szavazatszámlálótól a villanykörtéig
2. Valóra váltotta az amerikai álmot