Kígyók ellen védett a legrégibb sémi nyelvemlék

Sémi szövegemlék, i.e. 1800

A szövegrészletet a kutatók már korábban felfedezték egy Kairótól délre található piramis alagsorának egyiptomi feliratai között, ám akkor még nem tudtak mit kezdeni az ismeretlen eredetű tartalommal. 2002-ben az egyik egyiptológus elküldte a feliratot a New York-i Yeshiva Egyetem ókori nyelvekkel foglalkozó professzorának, Richard Steinernek, aki szinte azonnal felismerte a sémi kapcsolatot.

A vizsgálatok fényt derítettek arra, hogy a szöveg az i.e. 3. évezred első feléből származhat, és ez lehet a legkorábbi ismert sémi nyelvemlék. Steiner szerint a szöveg egyiptomi és sémi részletei szerves egészt alkotnak, és egyik sem érthető a másik nélkül. A felirat további tanulmányozásának azt kell kiderítenie, hogy a töredék miként illeszkedik a sémi nyelvek elfogadott fejlődési modelljébe.

A varázsige egyiptomi használata azt mutatja, hogy a helyiek igen közeli kapcsolatban lehettek a kánaánitákkal. Miközben ugyanis az egyiptomiak észak felé terjesztették kultúrájukat és vallási felsőbbségüket, addig szomszédjuktól egy kígyóktól védő varázsigét vettek kölcsön.

A sémi nyelvek az afroázsiai nyelvcsalád (sémi-hámi nyelvcsalád) egyik ága. A sémi nyelvek közé rendkívül nagy történelmi, vallási és politikai jelentőségű nyelvek tartoznak, mint az akkád, az arab vagy a héber. Több sémi nyelv hosszú írásbeliséggel rendelkezik. Ma a világon több mint 300 millióan beszélnek valamilyen sémi nyelvet anyanyelvükként, ám az arab és a héber az iszlám és a zsidó vallás követői körében is széles körben elterjedt. A sémi nyelvek elnevezés bibliai eredetű. August Ludwig Schlözer polihisztor, történész, a statisztika és a szociológia megalapozója 1781-ben alkotta meg a kifejezést Noé legidősebb fia, Sém neve után, követve az ószövetségi leszármazási táblákat. További sémi titkok a Wikipedián.