2019. ősz különszám: 101 kép rólunk

Száz évre romba dőlt a kínai gazdaság, miután a britek megszerezték a tea titkát

2019. szeptember 26. 11:54 Múlt-kor

Napjainkban a teát csupán a víz előzi meg a világszerte legszélesebb körben fogyasztott innivalók listájában. E népszerűség eredetének története azonban korántsem annyira könnyen emészthető, mint a tealevelekből főzött ital. A saját és a nemzetközi piac teaszomjának kielégítését célul kitűző Nagy-Britannia elszabotálta a császári Kína által élvezett teaértékesítési monopolhelyzetet, amivel gyakorlatilag tönkretette a távol-keleti birodalom korabeli gazdaságát. A kínai teabirodalom vége akkor érkezett el, amikor a britek egy titkos művelet keretében megbíztak egy Robert Fortune nevű skót botanikust azzal, hogy lopjon el 23 000 teacserjét, illetve -magot.

Robert Fortune
Robert Fortune (kép forrása: Sydney Morning Herald)

Értékes áru

A kínaiak már jó 2000 éve fogyasztottak teát, amikor a különleges növény a saját birodalmukat építő britek érdeklődését is felkeltette. A kínai teakultúrát legkorábban említő írott forrás Vang Bao költő „Szerződés egy szolgával” című műve, amely a Kr. e. 206-tól Kr. u. 9-ig tartó Nyugati vagy Korai Han-korban íródott.

Kezdetben a teafogyasztás kizárólag gyógyászati céllal történt, napi élvezeti célú fogyasztásának kezdete Kr. u. 300 körülre tehető. Először Kr. u. 700-ban írta le lehetséges előnyeit és elkészítésének helyes módját egy buddhista szerzetes.

A teakóstolás kultúrája szinte elválaszthatatlan volt más buddhista gyakorlatoktól, így először a Tang-dinasztia idején (Kr. u. 618-907) vált az írástudó osztály kedvelt szokásává a borkóstolással, költészettel és a szépírás gyakorlásával együtt.

A 17. századra Kína elkezdte exportálni kultúrájának eme eddigre nélkülözhetetlen részét Európába is. A hatalmas birodalom volt ekkoriban az egyetlen teatermelő a világon, és óriási mennyiségben terjesztette a különleges cserjét az egyre növekvő igények kielégítésére.

Nagy-Britanniába való megérkezését követően a tea itt is elsőként az elit körében vált népszerűvé, mivel kizárólag ők tudták megengedni maguknak az igen borsos áron kínált nedűt. A brit igények mindazonáltal egyre nőttek, és hamar a tea vált a szigetország legfontosabb kínai importtermékévé.

A külföldi kereskedőtársaságok, mint amilyen a Brit Kelet-Indiai Társaság is volt, ekkoriban kizárólag Kantonon (ma Kuangcsou, angol átírásban Guangzhou) kikötővároson keresztül szerezhették meg a kínai termékeket.

A többi kínai kereskedőállomás teljességgel el volt zárva a külföldiek elől, ennek ellenére Kína számára volt kedvező a nyugati országokkal folytatott kereskedelem mérlege.

Jórészt a teamonopóliumnak köszönhetően Kína vált a világ legnagyobb gazdasági tényezőjévé a 19. századra. Ekkoriban az ország már évi 250 000 tonna teát termelt, amelynek 53 százaléka került exportra – ez adta a teljes kínai export 62 százalékát.

Végső soron a tea tekinthető a Brit Birodalom távol-keleti terjeszkedése elsődleges okának, így Hongkong 1842-es gyarmati függésbe kerülése is ennek volt köszönhető. A brit gazdaság teljességgel függővé vált a kínai teától, miközben a varázslatos innivaló alapanyagáért cserébe a britek luxustermékeket exportáltak Kínába – ezek előállítása természetesen sokkal többe került, mint a kínaiak számára a teáé.

A változást a brit gyarmat India területén történő, egyre növekvő ópiumtermelés indította el – az ópiumért cserébe Nagy-Britannia már selymet és porcelánt is vásárolt a távol-keleti császárságtól, ahol egyre népszerűbbé vált a súlyos függőséget okozó, fájdalomcsillapítóként árusított szer.

Az ópium által okozott függőség hamar halálozások egész hullámát indította el Kínában, ami miatt az uralkodó rendeletek sorával igyekezett betiltani azt, valamint 1820-tól azt az elvárást támasztotta a britek felé, hogy kizárólag ezüstben fizethetnek a kínai termékekért.

Az anyaország és a növekvő birodalom teaigénye annyira meghatározó volt, hogy a briteknek nem volt más választásuk, mint eleget tenni a kínai követeléseknek, azonban Nagy-Britannia hamar kereskedelmi deficitben találta magát, mivel a kellő mennyiségű tea felvásárlásához az európai kontinensről, illetve Mexikóból kellett az ezüstöt felvásárolnia. Ezt igencsak megsínylette a tengeri világhatalom gazdasága.

2019. ősz: Forró magyar őszök
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft
A Brit Kelet-Indiai Társaság Nemesis nevű gőzöse kínai harci dzsunkákat pusztít el 1841. január 7-én E. Duncan 1843-as festményén (kép forrása: Wikimedia Commons)Robert Fortune és családja 1866 körül (kép forrása: dunsehistorysociety.co.uk)Tao-kuang kínai császár (ur. 1820-1850)Tájkép a Vuji-hegységből (kép forrása: Wikimedia Commons)William John Huggins: Az ópiumhajók a kínai Lintinnél, 1824. (kép forrása: Wikimedia Commons)
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!