Gőzerővel indította el az ipari forradalmat James Watt találmánya

A feltaláló elme gyökerei

James Watt 1736. január 19-én született a skóciai Greenock kikötővárosban. Mindkét szülője tanult ember volt, és mindent megtettek annak érdekében, hogy fiuknak is hasonló lehetőségei legyenek az életben. A gyermekkorában sűrűn betegeskedő Watt ideje nagy részét otthon töltötte olvasással. Már egészen kis korától kezdve nagy affinitást mutatott a műszaki tudományok iránt, 18 évesen pedig Londonba ment, hogy műszerkészítést tanuljon. A hajózási műszerekhez és a matematikához való tehetsége nem kerülte el tanárai figyelmét sem.

Amikor azonban egy év után visszatért Skóciába, hogy üzletet indítson Glasgow-ban, a glasgow-i fémművesek céhébe való belépési kérelmét elutasították. Rendkívüli észjárása ide vagy oda, nem volt meg a kellő tapasztalata – a céh hét évnyi mester keze alatti munkát követelt meg, és nem volt hajlandó kivételt tenni Watt esetében sem.

E kedvezőtlen fordulat ellenére Watt hamar talált munkát – egy szállítmány csillagászati műszert kellett restaurálnia, amely Jamaicáról érkezett a Glasgow-i Egyetemre. Az egyetem vezetése meg volt elégedve Watt munkájával, és megengedték neki, hogy az intézmény területén műhelyt állítson fel valamikor 1757 körül. Watt itt fontos kapcsolatokra tett szert tudományos körökben, és ezáltal ismerkedett meg behatóbban a gőz erejével is, John Robinson professzornak köszönhetően. Robinson volt az, aki egy gőzüzemű automobil létrehozásának lehetőségét vizsgálta, ez pedig inspirálta Wattot is (maga Robinson egyébként később a szirénát találta fel).

Ellentétben a közszájon forgó történettel – amelyet valószínűleg Watt fia, ifjabb James Watt terjesztett –, a feltalálónak nem egy tűzhelyen sípoló vízforraló kannáról jutott eszébe feltalálni gőzgépét. Valójában Watt találmánya előtt már számos különféle változatban léteztek gőzgépek, azonban nem igazán működtek hatékonyan. Az egyetlen, amelyben volt némi potenciál, Thomas Newcomen angol vaskereskedő 1712-es modellje volt, amely azonban nem volt ténylegesen munkára fogható.

Watt tehát mások kudarcaiból tanulva határozta el, hogy saját gőzgépprototípust fejleszt. Eleinte ő sem járt sikerrel. Az áttörés 1763-ban jött, amikor az egyetem arra kérte fel, hogy hozza újra működőképes állapotba az intézmény saját Newcomen-féle gőzgépét. Az eltelt 50 év során nem mentek át nagy fejlődésen a gőzgépek, amelyek egyetlen felhasználása az volt, hogy bányajáratokból velük szivattyúzzák ki a vizet. Azonban ahogy egyre mélyebbre ásták a járatokat, egyre több vízzel (és annak a munkaterületre való halálos, hirtelen beömlésével) néztek szembe a bányászok, a gőzgépek pedig már egyre kevésbé tudtak megbirkózni a fokozott igénybevétellel.

A Newcomen-féle gép elégtelen teljesítménye mellett másik hátulütője az volt, hogy rendkívül drágán volt csak működtethető. Wattnak nem csupán egy erősebb, de egy jóval kevesebb szenet igénylő gőzgépet kellett létrehoznia, ha sikeres akart lenni.

1. A feltaláló elme gyökerei
2. Küzdelem a géppel
3. Boulton és a siker

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2022

• A szeretet mártírjai – megjelent a Múlt-kor téli száma
• Maksymilian Kolbe atya önfeláldozása
  
• Az embermentő Jane Haining
  
•  Sisi unokahúgának botrányos emlékiratai
  
• Diego Velázquez: Krisztus Márta és Mária házában
  
• Karikás Mihály és a Kis Pipa
• A fordulatra képtelen fenegyerek: Grósz Károly
  
• A Szentföld egy magyar tiszt szemével
  
• Clara Schumann – A nő, akinek először sikerült