A reneszánsz freskófestészet esetlen mestere: 605 éve született Masaccio

A mítoszok szintjére emelt világot alkotott

Kettőjük különbsége Masolino: Ádám és Éva megkísértése és Masaccio: Kiűzetés című képein érzékelhető. Masolino figurái kecsesek és a képzelet tüneményének látszanak, Masaccio alakjai erőteljesek, valósak és drámaiak, nem kontúrvonalak láttatják őket, hanem a fény és árnyék foltjai, erkölcsi dilemmájukat mozdulataik mutatják. A szerkesztés és kidolgozás merészsége valamennyi Masaccio-freskót jellemzi, leghíresebb Az adógaras, a reneszánsz piktúra emblematikus képe. Krisztus apostolaival vitatkozik a földi hatalomnak fizetett adó jogosságáról, az alakok súlyos, erős egyéniségek, ókori domborműveket és Donatello-szobrokat idéznek, monumentalitásuk előzmény nélküli a festészetben, arcuk szellemi koncentrációt fejez ki.

A csoport közepén álló Jézus Péterrel párhuzamosan balra mutat, ahol Péter kiszedi a hal gyomrából a pénzt, s jobboldalon átadja az adószedőnek. Az ünnepélyes ábrázolás erényt, emberi tartást, reneszánsz eszményt fejez ki. Az apostolok toszkán parasztok (egyikük tán önarckép), Jézus Masolino finomabb stílusát idézi. Az alakok a firenzei festészetben először valós, korabeli környezetben jelennek meg, ezzel szinte felemelte saját és nézői világát a mítoszok szintjére. Masaccio a képet ablaknak tekinti, amely a való világra nyílik, ahol a fény és perspektíva törvényei hatnak - a 19. századi impresszionistákig ez az európai festészet alapja.

Utolsó firenzei műve a Szentháromság a Santa Maria Novella templomban. A megfeszített Jézus, a galamb és az Atyaisten boltozatos teremben látható, Mária és Szent János oldalt áll, elöl térdel a két donátor. A kazettás mennyezetet vonalperspektíva, enyészpont felé tartó sugarak ábrázolják. Képein Masaccio élt a Brunelleschi kidolgozta módszerrel először, az építészeti elemek is az ő antik hatású épületeit idézik.

Giorgio Vasari számos, azóta elpusztult Masaccio-képet említ. 1428-ban Rómában V. Márton pápa a Santa Maria Maggiore templomban a Colonna-kápolna oltárképének elkészítést bízta rá. Masaccio csak a Jeromost és Keresztelő Jánost ábrázoló táblával végzett, 1428 őszén pestisben halt meg, de lehet, hogy riválisai megmérgezték. Stílusát nem folytatták, de hatása Filippo Lippi, Fra Angelico, Piero della Francesca, Andrea del Castagno művein érezhető.

A Brancacci-kápolnát Leonardo, Raffaello és Michelangelo is tanulmányozta, művészetére építettek a fény hatásának szobrászi alkalmazásában. Brunelleschi, Donatello s Masaccio alkották a nagy firenzei triászt, Stendhal írta: "inkább megteremtője, mint megújítója a festészetnek". Alberti gigászi úttörőnek nevezte, Vasari szerint "tulajdonképpen ő találta fel a festés helyes módját".

(Múlt-kor/MTI)

1. Realisztikus festészet ragyogó színekkel
2. A mítoszok szintjére emelt világot alkotott