A reneszánsz freskófestészet esetlen mestere: 605 éve született Masaccio

Realisztikus festészet ragyogó színekkel

Masaccio freskóképe rekonstrukció előtt és után: a fügefalevél csak a későbbi korok ajándéka volt

Apja községi jegyző, anyja egy kocsmáros lánya volt. Masaccio (neve nagyot vagy esetlent jelent) nem törődött a külsőségekkel, közönyös derűvel szemlélte környezetét. Nem tudni, hol tanult, a művészeti ismeretek e korban apáról fiúra szálltak, így meglepő, hogy ő is, testvére, Io Sergio is festő lett. Nagyapja kelengyeládákat készített, melyekre képeket festettek, talán az ő révén jutott egy mester műhelyébe.

Élete első ismert adata 1422. január 7-e, amikor belépett a firenzei Arte dei Medici e Speziali nevű szövetségbe, amelynek a festőcéh is tagja volt, tehát húszévesen már érett festő lehetett. Legkorábbi ismert képe, egy Valdarno melletti templom triptichonja 1422-ben készült, a trónoló Madonnát ábrázolja angyalokkal és szentekkel. Firenzei stíluselemek, de Giotto és Andrea Orcana hatása is látszanak rajta, s így nem derül ki, Masaccio San Giovanni Valdarnóban vagy Firenzében tanult-e. A mű szerkezete összefogott, az alakok élettel teliek és nem idealizáltak. Masaccio ismerhette Donatello korai realista szobrait, s ezekből leshette el az emberi test ábrázolását, a mozdulatok kifejező erejét.

Következő fontos műve a pisai Santa Maria del Carmine templom többtáblás oltárképe 1426-ból, amelyet a 18. században szétbontottak, de 13 darabját azonosították különböző múzeumokban. Középen a trónoló Madonna alakja a néző fölé magasodik, a megvilágított jobb s az árnyékos bal oldal a főalak nagyságát erősíti fel. A főkép alatti részlet, a Háromkirályok realisztikus alakjai közt az adományozók is láthatók. Mindkét kép eltér a kor firenzei színhasználatától, a ragyogó és mély színek a valóságot idézik.

Masaccio 1427-ben kezdett főművén, a firenzei Santa Maria del Carmine templom Brancacci-kápolnájának freskóin dolgozni. A Szent Péter életét ábrázoló művet Masolino kezdte el, de csak a boltozatot és a felső szintet fejezte be. (Korábban már dolgoztak együtt, s Masaccio vélhetőleg már ekkor hatott az idősebb Masolinóra.) Sokat vitatták, melyik freskót melyikük festette: Masaccio művének tartják a Kiűzetés a paradicsomból, Az adógaras, A neofiták megkeresztelése, a Szent Péter árnyékával gyógyít, a Trónoló Szent Péter, a Szent Péter alamizsnát oszt s a Teofilus fiának feltámasztása című képeket.

1. Realisztikus festészet ragyogó színekkel
2. A mítoszok szintjére emelt világot alkotott