Arab ősök da Vinci családfáján

A bőrrajzolat (dermatoglyphics) kutatói azt vizsgálják, hogy az ujjlenyomat bemélyedései, redői, és mintázata mennyire térnek el a különböző populációknál, és az egyes mintázatok milyen sajátosságokat jelenthetnek.

Az 1519-ben a franciaországi Amboise-ban elhunyt Leonardo maradványait a 16. századi vallásháborúk során szétszórták, így azokból mára semmi sem maradt. A Chieti Egyetem kutatója, Luigi Capasso szerint a most rekonstruált teljes ujjlenyomat az első konkrét bizonyítéka a zseni létezésének.

A kutatók 2002-ben láttak hozzá a mester egykori művein és jegyzetein talált több száz ujjlenyomat katalogizálásához. A munkálatok során először elkülönítették a festmények alkotói által a képek megjelölésére hagyott nyomokat a később rákerültektől. Az olasz mesterek közül Leonardo sokszor hagyott képein ilyen nyomokat, és ezeket "Tondo"-nak (azaz Kereknek) hívják alakjuk miatt.

A feladat ezután sem vált könnyebbé, hiszen ezek többsége Leonardo tanítványaitól származott - mondta el Alessandro Vezzosi, a toszkánai Vinci városában található Museo Ideale igazgatója a Discovery News-nak. Egy különleges spektrometrikus eljárással azonban végül 200 ujjlenyomatot sikerült összegyűjteni.

A munkálatok közben arra is fény derült, hogy a polihisztor nem hagyott minden alkalommal teljes lenyomatokat művein, a legtöbbször valószínűleg csak bal hüvelykujjának felső görbületét hagyta a kész képen. Szinte a véletlennek is köszönhető, hogy a katalogizálás közben más kutatócsoportok két Leonardo képen is ujjlenyomatot találtak a mestertől.

A jegyzeteken lapozáskor ottmaradt és a festményeken talált ujjlenyomatokat ekkor digitalizálták, és számítógéppel sikerült rekonstruálni Da Vinci bal mutatóujjának tökéletes lenyomatát. A vizsgálatba ekkor kapcsolódtak be a bőrrajzolatokat kutató szakértők, akik szerint Leonardo ujjlenyomatának mintázata nagyon sok hasonlatosságot mutat a közel-keleti mintákkal. Az ott élők közel 60 százalékának van ilyen struktúrájú ujjlenyomata - mondta el Capasso.

A kutatók szerint ez alátámaszthatja azt a korábban a Múlt-koron is ismertetett elméletet, amely szerint Leonardo da Vinci apja, Ser Piero da Vinci kézművesként dolgozott, míg anyja egy Caterina névre hallgató, Közel-Keletről származó női rabszolga volt, aki az apánál állt szolgálatban, nem pedig egy helyi parasztlány, mint korábban gondolták.