Eladná a Seuso-kincset brit tulajdonosa

A Magyarország által is követelt Seuso-kincstől brit tulajdonosa szívesen megszabadulna, mert a 16 milliárd forintos páratlan római kori lelet-gyűjtemény megvásárlása átoknak bizonyult.

A legnagyobb magyarországi kincslelet

Northampton grófja a vezető brit vasárnapi lapnak felfedte, hogy a 14 darabos, rendkívüli kidolgozottságú ezüsttálakból, kancsókból, tányérokból álló készlet egy dél-londoni raktárban rejtőzik. Northampton a brit lap szerint egyik ősi családi birtokát szeretné megmenteni az általa várt több tízmillió font bevételből.

A Seuso-kincs a késő római császárkor legnagyobb kincslelete. A kincset az 1970-es évek végén csempészték ki Magyarországról, 1989-ben 14 nagyméretű ezüst tál és korsó vált ismertté. A helyente aranyozott felületüket változatos ötvöstechnikákkal elkészített, magas művészi színvonalú mitológiai ábrázolások, vadászjelenetek, cirkuszi állatviadalok és geometrikus minták díszítik. Az edények egy nagy rézüstben kerültek elő: összsúlyuk megközelíti a 70 kilogrammot. Formájuk és stílusuk alapján 310-370 között készültek. Olvasson a kincs további részleteiről Nagy Mihály cikkében!

Northampton a lapnak elmondta, hogy 1982 januárjában Peter Wilson, a Sotheby's aukciósház egykori elnöke vette rá őt arra, hogy fektessen be a Seuso-kincsbe; ehhez járult a londoni Allen & Overy jogi iroda "sokkolóan rossz tanácsa is". Northampton a beszámoló szerint fokozatosan vásárolt, ahogy az egyes darabok piacra kerültek, és azóta azért harcol, hogy hasznot lásson befektetéséből. Már 1990-ben úgy gondolta, hogy sikerrel jár, amikor a meghirdetett aukció előtt a Sotheby's 100 millió dollárra értékelte a kincset. Egy nappal azután azonban, hogy a kollekcióból rendezett New York-i kiállítást megnyitották, először Libanon, majd egymás után Magyarország és az akkori Jugoszlávia is kereseteket nyújtott be azon az alapon, hogy a kincset az ő területükön találták meg, és a gyűjteményt vissza akarják kapni - áll a The Sunday Times cikkében.

A terjedelmes riport szerint a Seuso-kincs jogilag egy vagyonkezelő birtokában volt, amely a három párhuzamos keresetben alperessé vált. A trösztnek azonban magán a kincsen kívül semmi egyéb vagyontárgya nem volt, és a jogi eljárás költségeit csak úgy tudta fizetni, hogy Northampton kölcsönözte a pénzt. Libanon végül ejtette igényét, Magyarország és a Jugoszlávia utódjaként perlő Horvátország igényét pedig elutasította az esküdtszék, és a két ország a fellebbviteli bíróságon is pert vesztett - idézi fel a brit lap.

Titkok és rejtélyek a kincs körül

Jóllehet ezután a gróf nevében eljáró vagyonkezelő vitathatatlanul a Seuso-kincs birtokosa lett, azt még mindig nem lehetett eladni, mert a Sotheby's is követelt 7 millió font jogi és egyéb költséget, és zálogjogot jegyeztetett be a kollekcióra. Az aukciósházzal végül sikerült peren kívül megegyezni, és Northampton gróf azt mondta a brit lapnak: most már elszánta magát arra, hogy véget vet `ennek a sagának` a Seuso-kincs közszemlére tételével és végül eladásával.

A minden bizonnyal egykori tulajdonosáról Seusónak nevezett kincs a Római Birodalom Pannónia tartományából, ezen belül is a Dunántúlról, a Balatonhoz közel eső helyről származhat. Legnagyobb tavunkat a rómaiak Pelsónak nevezték - ez a latin felirat olvasható a műtárgyegyüttes egyik darabján. A Nemzeti Múzeumban őriznek egy négylábú edénytartót (quadripust), amely anyagában és díszítésében is nagy hasonlóságot mutat a Seuso-kincsekkel. Ezt a római kori műtárgyat Polgárdi jelenlegi polgármesterének, Borbély Istvánnak az ükapja szolgáltatta be 1878-ban, fakitermelés közben találták Kőszárhegyen. Szakértők elemezték az ezüstkészleten talált mikromaradványokat, s arra a következtetésre jutottak, hogy azok megegyeznek Polgárdi-Szabadbattyán-Kőszárhegy környékének földmintáival. Feltehetően ezen a területen találta meg az amatőr régész, Sümegh József az 1970-es évek második felében a kincseket. Egyelőre úgy tűnik, a rejtélyes körülmények között meggyilkolt fiatalember magával vitte a sírba a titkot - hol találta meg az ezüstkészletet, s kik szerezték meg tőle a római edények egy részét. A katonaságtól leszerelés előtt álló Sümegh honvédet 1980. december 17-én felakasztva találták meg egy Kőszárhegy melletti romos pincében. A sokáig öngyilkosságnak hitt halálesetről csak később derült ki, hogy emberölés volt. Ma már a legvalószínűbb, hogy az értékes kincseket az amatőr régész gyilkosai juttatták ki az országból. Olvasson további részletek a titokzatos ügyről az Árgusban!

A folyamat reményei szerint azzal veszi majd kezdetét, hogy az ezüstkincset a londoni Bonhams aukciós cég zárt körű kiállításon szakértőknek bemutatja. Ennek időpontját Northampton nem fedte fel, de hozzátette: jóllehet nem hiszi, hogy a kollekciót "egy nap alatt" el lehet majd adni, reméli, hogy valaki vagy valamilyen intézmény megveszi, és a gyűjtemény állandó kiállításon lesz majd megtekinthető.

A Népszabadság megkereste az illetékeseket, s az OKM Seuso-kinccsel foglalkozó szakértője Hajdú Éva a lapnak elmondta, hogy tudnak a tervezett kiállításról, és levélben is figyelmeztették az angolokat, hogy a kincset nem lehet eladni. Érvelésük szerint ugyanis a kincsnek nincs tulajdonosa, csak birtokosa - ez pedig kevesebb jogot jelent, például nem lehet eladni a tárgyakat. A levélben felhívták a figyelmet arra, hogy - még ha a magyar tulajdoni igényeket nem is fogadnák el - mivel a kincsre egyetlen ország sem adott kiviteli engedélyt, tehát illegálisan jutott a határokon túlra, lopott tárgyból vagyont szerezni nem lehet. További részletekről a Népszabadságban olvashat!

(Múlt-kor/MTI)