Emberáldozatot rejthetett a vaskori verem

Számkivetett vagy áldozat: régészeti rejtély a verem mélyén

Az A19-es autópálya Artenay és Courteney közötti szakaszának megelőző feltárásán az 1300 hektárnyi terület 90%-át 60 régész tárta fel, és számos értékes lelettel és megfigyeléssel gazdagították a különböző korokról szerzett helyi ismereteket. A legfontosabb maradványok Neuville-auy-Bois-nál kerültek a napvilágra.

A régészek a helyszínen a vaskori La Tène-kultúra két periódusára datálható kerítések, árkok, könnyű szerkezetű házak, magtárak nyomait ásták ki. Az egyik i.e. 450 körülire, a másik az i.e. 2-1. századra tehető. A feltárt területet egykor a kelták lakták, az általuk végzett mezőgazdasági tevékenységet számos verem, nagy árkok, és a föld alatti raktárak bizonyítják. Ez utóbbit egykor hermetikusan lezárták, így biztosítva a megfelelő hőmérsékletet a begyűjtött gabonának.

A régészeti objektum 15 silója közül 7 emberi maradványokat rejtett. Az árkokba általában egy csontvázat hantoltak el, de előfordult, hogy az egyik verembe egymás után két holttestet helyeztek. Ezek szerint a föld alatt kialakított élelmezésre szánt mélyedéseket újra felhasználták.

Voltak olyan gödrök is, amelyek magányosan álltak. Ide minden bizonnyal olyan személyeket temettek, akiknek végső nyughelyét inkább a temető "megszentelt" földjétől távolabb szerették volna tudni, ezzel is száműzték őket a közösségből. A feltárás során azonban előkerült egy asszony csontváza is, akit egykor gazdag melléklettel (egy bronz nyakdísz, két karperec, egy ló négy végtagja, és egy teljes disznó) temettek el.

Az ékszerek és az állatok sírba való helyezése azonban nem támasztja alá a közösségből kitaszított nő elméletét. A régészek ezért egy újabb lehetőséget is fontolóra vettek: elképzelhető, hogy a vermekbe egykor áldozati adományokat helyeztek. Ebben az esetben ugyanis nem számkivetett holttestről beszélhetünk, hanem az isteneknek szánt áldozatról. Ezt egy kiválasztott személy (nagyon gyakran egy nő), egy értékes és a közösség számára hasznos állat (jelen esetben a ló), és fémtárgyak jelentették. Az áldozati vermek tehát összekötik az agrikultúrát a túlvilággal.