Batu kán és a szláv favágók

2014. április 11. 14:28 Németh Máté

Hétszázhetvenhárom évvel ezelőtt Muhi mellett IV. Béla királyunk csapatai megrendítő vereséget szenvedtek a tatár hadaktól. Az április 11-12-én lezajlott ütközet az egyik legjelentősebb állomása volt az ország területén egy évig pusztító tatárjárásnak. Az offenzívára nem eléggé felkészülő uralkodó nehéz helyzete folytán - a magyar nemesség jelentős része nem támogatta őt - nem tudott komoly ellenállást tanúsítani az Ázsiából előretörő néppel szemben. A muhi csata alatt maga az uralkodó élete is veszélybe került, végül ő ugyan megmenekült, de odaveszett az ország számos főméltósága, így a nádor, az országbíró, a két érsek és több püspök is. De miként tudtak a tatárok látszólag komoly ellenállás nélkül az országba menetelni? Mi vezetett a Muhi melletti megsemmisítő vereséghez? Egyáltalán miért vonultak ki a tatárok 1242 tavaszán az országból?

A tatárok betörésének ábrázolása Thuróczi János krónikájában (1488)

Korábban

Az új király kemény politikája

1235-ben apja, az Aranybullát kiadó II. András halála után királlyá koronázták IV. Bélát. Az ekkor húszas éveinek végén járó új uralkodó a kemény kéz politikájával kezdte regnálását, ami természetesen kiváltotta az országban egyre nagyobb hatalmat magukénak tudó bárók ellenérzését. IV. Béla például megtiltotta nekik, hogy a tanácskozásaik során jelenlétében leüljenek, el is égette azok tanácsbeli székeit. Tovább növelte az uralkodóval szembeni ellenszenvet, hogy elrendelte, az ügyintézéshez a továbbiakban írásos kérvényt kell benyújtani, ami azt jelentette, hogy ő csak a legbonyolultabb ügyekben járt el, a többivel a kancellária foglalkozott. Ezzel személye csaknem megközelíthetetlenné vált az ország népe számára.

Az előzőeknél is komolyabb érdekeket sértett IV. Béla birtokpolitikája. Miután II. András előszeretettel adományozott birtokokat - s tette ezt az addigi szokásokhoz képest igen bőkezűen -, fia úgy döntött, hogy megkezdi a birtokvisszavételeket. Tekintve, hogy a Magyar Királyságot nagyapja, III. Béla korabeli állapotba akarta hozni, IV. Béla a királyi hatalom megerősítésén fáradozott. Ehhez elengedhetetlennek tartotta, hogy a királyi birtokállomány ismét tekintélyes legyen, hiszen így többek között az ország népességének jelentős részét közvetlenül a központi hatalom körében tudhatta.

Tovább rontott az uralkodó helyzetén elfogadottsága szempontjából a kunok ügye. Kötöny, a kunok fejedelme egyezséget kötött a magyar királlyal, ami arról szólt, hogy ha az uralkodó befogadja őket országába, akkor hajlandóak lesznek megkeresztelkedni és támogatni őt, mint királyukat. Ezt követően a kunok és a magyarok között folyamatos súrlódások kezdődtek, a két nép - eltérő életmódja miatt - nem tudott zökkenőmentesen együtt élni, emiatt pedig a fő felelősség a magyarság szemében ugyancsak a királyt terhelte.

IV. Bélának a királyi tekintély és hatalom visszaállítása érdekében tett lépései az országban feszült hangulatot teremtettek. A király a belső ellenállást Magyarország középkori történetének talán legkritikusabb éveiben tapasztalhatta meg: közeledett ugyanis a tatárok élén Batu kán, hogy az országot birtokba vegye.

következő oldal 1 / 5