Autósztrádán a vaskorba

Az M6-os autópálya tervezett nyomvonalába eső Szajkon még 2005-ben kezdődött az a megelőző ásatás, amely egy i.e. 6-4. századi vaskori falut hozott felszínre. A Téglagyár közelében található lelőhely régészeti feldolgozása nemrég fejeződött be. A vaskori falu szélén előkerült szenzációs oinoché edény alapján a régész a helyi etnikai viszonyok és kulturális keveredés miatt rendkívül vegyes kora-vaskori világ képét is felvázolta.

Edények Pannónia őskorából

A korai vaskorban egy alpi központú, bronzedényekkel azonosított régészeti kultúra és egy, a délebbi területekre kiterjedő pannon-illír népesség találkozási pontja volt a Dél-Dunántúl. A szituláiról (borvegyítő edény), bronz cisztákról (vödör), öntött kis bronzszobrokról, tumulus temetkezéseiről híres régészeti korszakot a korabeli sóbányájáról híres nyugat-ausztriai városkáról nevezik Hallstatt kultúrának - tudtuk meg az ásatást végző Gábor Olivér régésztől.

Oinochoe edény Szajkról

A korabeli archaikus és antik edények típusait ábrázolásokról és ásatásokról ismerjük. Az egyes fajták elnevezése és használati formájuk is az ókorból ered, felismerésük a gyakorlott régész számára még töredékes állapotban is viszonylag egyszerű.

Az ókori edényhasználat szokásai hasonlóak voltak a maihoz, vagyis különféle célokra más-más praktikus formákat alakítottak ki. A konyhákban, raktárakban jól elkülönültek az egyes típusok, éppen olyan gondosan, mint a mai háztartások lábas- és kerámiaedény készletei.

Ruhaillatosító nők egy i.e. 5. századi attikai oinochoe kancsón

A jellegzetes szájformájú oinochoé kancsó felülnézetből nem szabályosan kerek, a kiöntő rész megformálása okán gyakran karéjos, vagy lóhere alakú. A szajki darabok esetében is a szájperem kiöntőrésze jelenti az oinochoé-jelleget. Az edénytípus divatja legkorábban az i.e. 8. század végétől jelenik meg korinthoszi területen. Innen terjed lassan tovább észak felé, és a Szajkon talált i.e. 5. századi darabok mutatják a korszakból eddig ismert legészakabbi műhelyt. Az itt talált kerámiaedényeket ugyanis már nagy valószínűséggel helyben készítették. Maga a kancsótípus később az antik, sőt bizánci és török időszakban is mindvégig fennmaradt. Fémből készült példányai azonban ismertebbek, mint a kerámia darabok.

A rendkívül vegyes kora-vaskori világ helyi etnikai viszonyaira és kulturális keveredésére jellemző, hogy a Dráva környékén a későbbi provinciának nevet adó pannon nép kialakulása is itt és ekkor zajlott. A lelőhely kutatását csak az autópálya nyomvonalának területén fizették, ezért ebbe csak a vaskori falu széle esett bele. Így a település nagy része még nincs megkutatva, az esetleges későbbi feltárások újabb izgalmas leleteket hozhatnak a napvilágra.

Pannónia őslakói: a pannonok

Európa nagy észen, az Atlanti-óceántól a Kárpát-medencéig Kr. e. 400-tól a kelták játszottak meghatározó szerepet. A kelták avagy gallok, a bretonok, walesiek, írek és skótok ősei, illetve a Kárpát-medencében pannonoknak hívták őket. Hatalmuk fénykora a Kr. e. 4-3. század volt, amikor megszállták a Pó síkságát, megsarcolták Rómát és Görögországot, s egy csoportjuk eljutott Kis-Ázsiáig is.

A keltákról, ill. törzseikről kapta nevét Gallia és Britannia, de kelta népek emlékét őrzi pl. Csehország és Svájc közismert latin neve is (Bohemia, Helvetia). E terjeszkedésük során az egész Kárpát-medence is uralmuk alá került. A kelta kézművesek vastermelése már ipari méretű: a fegyverek mellett a szerszámokat is vasból állították elő, vas ekepapuccsal ellátott ekével szántottak, vassarlókkal és kaszával arattak. Ismerték az üvegkészítést, görög, illetve római mintára ezüstpénzt is vertek.

A korszak végén jelentek meg a városias jellegű, erődített magaslati telepek, amelyek hatalmi és ipari központjaik is voltak. Legismertebb közülük az eraviscusok fővárosa a budapesti Gellérthegyen. Ennek kelta Ak-inko (bő víz) neve szállt át a római korban tőle északra épült új városra, Aquincumra. A kelta köznép kisebb falvakban élt, fő foglalkozása a földművelés volt. A gabonát kézi malommal őrölték meg, amely egy forgó és egy álló malomkőből volt összerakva. Sírjaik egyszerűbb leleteket tartalmaznak, sőt, néha minden mellékletet nélkülöznek.

A harcosokat viszont, akik nyilván az uralkodó réteget alkották, teljes fegyverzetükkel - karddal, lándzsával, pajzzsal - temették el, asszonyaikat pedig karperecekkel, lábperecekkel, nyakékekkel felékszerezve, együtt a ruhakapcsoló fibulákkal és a bronz övlánccal. A legelőkelőbb halottak rangját ember alakú markolatos tőr, bronzsisak és arany nyakperec jelezte.