Őrült uralkodók

 
Időszakra szeretnék keresni
Időpont:
Év:
Hónap:
Nap:
Keresési feltételek:
Hónap: július  •  Nap: 16
22 találat
[1]

1050. július 16.

III. Henrik német-római császár elhatározza, hogy a magyar betörések ellen ismét felépíti Hainburg várát

[2]

1054. július 16.

Az eredménytelen tárgyalások egyházszakadáshoz vezetnek

Amikor eredménytelen tárgyalásait követően Humbertus bíboros a konstantinápolyi Haggia Sophia oltárára helyezte a Mikhaél Kérullariosz pátriárkát kiközösítő bullát, sem ő, sem kortársai nem tudhatták, hogy ezzel egy minden addiginál tartósabb szakadás, szkizma vette kezdetét a keresztény egyházon belül. A görög Kelet és a latin Nyugat már régóta eltérő szokásokat követett. A görögkeletiek nem ismerték el a pápa főségét; a szentlelket csak az Atyától származtattak, a Fiútól pedig nem; nem fogadták el a nyugati zsinatok határozatait, így többek között a szeplőtelen fogantatás dogmáját sem. Ennek ellenére az egyetemes egyház elvi egységét sokáig sikerült fenntartani. Ez alkalommal azonban lehetetlennek bizonyult az aktuális ellentétek elsimítása, s eredménytelenek maradtak az egység helyreállítására tett későbbi kísérletek is. A Kelet és a Nyugat közötti határ a 10. században Erdély és a Dunántúl között húzódott: az erdélyi Gyula - Szent István ellenfelének apjáról van szó - területén görög térítő püspök tevékenykedett, a dunántúli Géza pedig azok előtt nyitotta meg országát, akik a latin rítusú kereszténységet hirdették. Ezt a választóvonalat Szent István állam- és egyházszervezése visszaszorította királysága déli és keleti határaira, ám ennek ellenére a görög kereszténység tartósan jelen tudott maradni a Kárpát-medencében. Veszprémvölgyben maga István - más elképzelés szerint apja, Géza alapított monostort görög apácák számára. A Kijevből hazatérő I. András esetleg, felesége, Anasztázia bizonyosan a keleti kereszténység tanait követte. Uralkodásuk alatt Tihanyban és Visegrádon jött létre görög monostor. Az egyetemes egyházban bekövetkezett szakadás eleinte csupán úgy éreztette hatását, hogy újabb alapításokra már nem került sor. A görög egyházi intézmények a 13. század elejére szűntek meg, a keleti kereszténység azonban ennek ellenére sem tűnt el az országból: az ekkortájt beköltöző románok és szerbek ugyanis a görög rítust követtek.

[3]

1264. július 16.

IV. Orbán pápa felszólítja István ifjabb királyt, hogy adja vissza birtokait anyjának Mária királynénak

[4]

1342. július 16.

Meghal I. Károly magyar király

Visegrádon meghal I. Károly magyar király. Károly Anjou Martell Károly és Habsburg Klemencia házasságából született, apjai korán bekövetkezett halála után reá hárult Magyarország trónjának a megszerzése. 1300-ban partra szállt Dalmáciában, de ekkor még rendkívül kicsi volt a támogatottsága. III. András 1301-es halála azonban megváltoztatta az erőviszonyokat, ugyanakkor Vencel, a cseh király fia is bejelentette igényét a magyar trónra. Ezután polgárháború tört ki az országban, a küzdelemben végül Károly egyedül maradt. Az oligarchák legyőzése után Károly komoly reformokat vezetett be. Fellendítette a kereskedelmet, aktív várospolitikát folytatott, Visegrádon székhelyet épített ki, helyreállította a külkapcsolatokat.
Arról, hogy mi módon búcsúztattak egy középkori magyar uralkodót, I. Károly temetésének egykori leírásából kaphatunk képet. A temetési szertartás öt napon át tartott. Legelőbb a székhelyén, a visegrádi plébániatemplomban ravatalozták fel, majd a Dunán Budára szállították, és "a város minden lakosa" körmenetben, zsoltárokat énekelve kísérte be a városba. A menet élén az országnagyok haladtak zászlaikkal, egyikük a királyi lobogót vitte elöl. A budai gyászmisék után Székesfehérvárra vonultak a tetemmel, útközben "bármelyik faluba értek, a férfiak is, az asszonyok is, minden ember könnyek közt sírva gyászolta, és keserűségében hangos jajgatással az eget ostromolva kiáltozott". Fehérvár határában papok sokasága fogadta őket a város polgárai és nemesek kíséretében, és a városba érve egész éjjel virrasztottak a halott mellett. Másnap örök nyugalomra helyezték a Szűz Mária-bazilika nagy oltáránál, István király és Imre herceg sírja közelében. Mialatt az esztergomi érsek elmondta gyászbeszédét, "a márványkövek a sűrű könnyhullatástól teljesen átnedvesedtek". A király elsiratására eljött idegenből sógora, a lengyel király, és násza, Károly morva őrgróf, a majdani IV. Károly császár is.

[5]

1356. július 16.

I. Nagy Lajos pallosjogot adományoz Bártfa városának

[6]

1381. július 16.

Durazzói (Kis) Károly bevonul Nápolyba

Amit Lajos király nem tudott elérni, az sikerült rokonának, a magyar udvarban nevelkedett Károlynak. A nyugati egyházszakadás idején Nápoly királynője, Johanna a francia származású pápát támogatta. Ezért a másik pápa, VI. Orbán megfosztotta trónjától, és a területet Lajos királynak ajánlotta fel. A beteg uralkodó azonban nem vállalkozott újabb hadjáratra, ezért magyar csapatokkal erősítette meg Durazzói (Kis) Károlyt, aki elfoglalta Nápolyt.

[7]

1664. július 16.

Barokk költészet egy ellentmondásos korban

A 47 éves korában elhunyt német költő, Andreas Gryphius drámáiban és verseiben a harmincéves háború szörnyű kegyetlensége, a politikai hatalmi harcok, és vallási ellentétek kiváltotta világszemlélet jut kifejezésre. Az értelmetlen véletlenek, az elmúlás és szenvedés állandó fenyegetettségében élő ember világszemlélete ez. Gryphius személyes hangvételű lírájának középpontjában a fenyegetett élet értelméért folyó fájdalmas küzdelem áll. Hősi politikai tragédiáiban ("Carolus Stuardus", 1649, "Catharina von Georgien", 1657) csak a túlvilágba vetett hit, az erőszak sztoikus elviselésének készsége képes a teljes kétségbeeséstől megmenteni. A német barokk költészetet döntő módon befolyásolták a harmincéves háború tapasztalatai. A zsoldosok szörnyű tettei, a bizonytalan életkörülmények mély pesszimizmust váltottak ki, mely az életet vagy tartalmatlan őrületnek láttatja, vagy misztikus magasságokba zárja, hogy úrrá legyen a félelmen. Eközben felerősödik a megmaradt lehetőségek teljes élvezetének vágya. A barokk költők műveikben Isten és Világ, evilági és túlvilági élet, halál és boldogság, aszkézis és életöröm, tudás és hit kibékíthetetlennek tapasztalt ellentét alkotják meg. Daniel Caspar von Lohenstein (1635- 1638) drámáiban a figurák szenvedélye, az élet kegyetlensége mértéktelenné fokozódik és a sorscsapások kikerülhetetlennek tűnnek. A barokk költészetet tudatos formakezelés, patetikus, allegorikus stílus jellemzi. Németországban teret nyer az önálló német irodalom megteremtésére való törekvés. Az Erdélyben is működő Martin Opitz (1597-1639) költészetről írott elméleti munkáiban a német nyelvet irodalmi nyelvvé emeli - a humanista drámák még latinul íródtak -, és megalkotja a német költészet szilárd szabályait.

[8]

1669. július 16.

I. Lipót Bécsbe hívja a Magyar Tanácsot

[9]

1779. július 16.

Nemzetiségek, felvilágosodás

A felvilágosodás a Habsburg Birodalom nem magyar népeihez elsőrendűen német közvetítéssel jutott el, már csak nyelvi okoknál fogva is. A horvátok és katolikus szlovákok a katolikus felvilágosodással ismerkedhettek meg a papi szemináriumokban, a románok ugyancsak bécsi vagy római teológiai tanulmányaik során. Az evangélikusokhoz a német protestáns felvilágosodás jutott el. A szerbeknél Dositej Obradović, eredetileg ortodox szerzetes, németországi hányódásai során ismerkedett meg vele. A felvilágosodás eszméi közül elsősorban a gyakorlati teendőket vonták le, azt, hogy az egyszerű népet meg kell tanítani az okszerű gazdálkodásra, hogy könnyebben tudjanak megélni. Ehhez azonban szükség volt ilyen tárgyú könyvek vagy inkább füzetek megírására, ehhez pedig valamiféle irodalmi nyelvre, amely a nép számára érthető. Ezt általában úgy oldották meg, hogy saját, a családban tanult nyelvjárásukban írtak. A szlovák Anton Bernolák katolikus plébános és esperes ennél már egy lépéssel továbbment, a nyugatszlovák nyelvjárást kívánta megtenni irodalmi nyelvvé, mert az állt a legközelebb az addig használatos cseh nyelvhez, és ezzel valamiféle átmenetet is fenn akart tartani a cseh nyelvvel. Művei, mindenekelőtt szláv nyelvtana, a szlávok írásáról és nyelvük hangtanáról készített értekezései, valamint ötnyelvű nagyszótára fontos állomások voltak a szlovák nyelvi reformok terén. (Szótárában az egyik nyelv a magyar volt, mellette a latin, a német és a cseh, meg persze a szlovák). A szerb Obradović még az ortodox hagyomány szerint az ún. szlaveno-szerb nyelvet használta, amely közel állt az oroszhoz, sok szerb szóval. A románoknál is felvetődött a szükséglet, az ún. "erdélyi triász" (Samuil Micu-Klein, Petru Maior és Gheorghe Şincai) tagjai az akkor már használatos román nyelven írtak, ők vetették fel először, hogy cirill helyett latin ábécét kellene használni. A nyelv és a gyakorlati mezőgazdasági teendők mellett még egy terület volt, ahol feladatot láttak: nemzetük történetének a megírását. Maior meg is tudott jelentetni egy munkát a dáciai románokról, amelyben kifejtette a románok római, latin származásának azelőtt sem ismeretlen elméletét. A magyar honfoglalás kérdése is szerepet játszott ebben a munkában - Maior a honfoglaló magyarok és a románok közti harcokról írt. A szlovák Juraj Papánek és Juraj Sklenár a "nagymorva" államra hivatkozva azt mutatták ki, hogy a szlávok, vagyis a szlovákok már korábban itt voltak, mint a magyarok, és mintegy szívesen látták őket az országban. Végső soron ebből a német ihletésű felvilágosodásból, e nyelvi és történetírói teendőkből nőtt ki a nemzeti mozgalom, amely a 19. század első felében a szlovákoknál és a horvátoknál a nemzeti újjászületés elnevezést kapta, már a kortársaktól. A horvátoknak megvolt a saját nemességük, a vármegyei szervezet politikai lehetőségeket is kínált, ezért náluk a felvilágosodás nem játszott olyan szerepet, mint a többieknél. Baltazar Adam Krčelić kanonok a korabeli természettudomány vívmányait hasznosította, nem kellett nemzeti teendőkön töprengenie.

[10]

1784. július 16.

Népszámlálást tartanak Magyarországon

II. József népszámlását rendelt el Magyarországon (ugyanígy Horvátországban és Erdélyben). A népszámlását (conscriptio) során elsődlegesen katonai szempontok érvényesültek; burkolt célja a besorozható újoncok számának felmérése volt. Magyarországon ez az első népesség-összeírás, amely kiterjedt a lakosság egészére, így a nemességre is (ami ugyancsak kiváltotta a megyei nemesség felháborodását és tiltakozását), és arról megbízható adatokat szolgáltatott. A népszámlálást 1784 és 1787 között a közigazgatási hatóságok a katonaság segítségével hajtották végre. A népszámlálás során összeírták a községek, házak és háztartások (családok) számát, megállapították a jogi és a tényleges népesség nagyságát, valamint annak megoszlását vallás, nem és életkor, valamint foglalkozás, illetve társadalmi állás szerint. A népszámlálás eredménye szerint Magyarországon a lakosság száma mintegy 6,5 millió, Horvátországé 650 ezer és Erdélyé 1,5 millió, összesen tehát több mint 8,5 millió fő volt. Ez a szám jóval meghaladta a korabeli feltételezéseket. Az átlagos népsűrűség így Magyarországon 31, Horvátországban 34, Erdélyben 24 fő/km2 volt. A nemes férfiak (és fiúgyermekek) száma Magyarországon meghaladta a 155 ezret, Erdélyben a 32 ezret, Horvátországban megközelítette a 10 ezret - így az összlakosság mintegy 5%-a tartozott a nemességhez. Az egyházi személyek száma összesen mintegy 18 500, a tisztviselőké és az ún. honorácioroké pedig éppen 5 ezer fő volt. A zsidó vallású lakosság (férfiak és nők) száma megközelítette a 83 ezret. A megyei nemességnek a népszámlálással szembeni tiltakozása jelentős mértékben hozzájárult II. József azon elhatározásához, hogy a vármegyei igazgatás reformjával, a kerületi igazgatás bevezetésével biztosítsa rendeleteinek maradéktalan végrehajtását.

[11]

1848. július 16.

Madarász László vezetésével megalakul a nemesi radikálisokat és a márciusi ifjúságot tömörítő Egyenlőségi Társulat Pesten.

[12]

1850. július 16.

Az uralkodó Anton Csorich bárót hadügyminiszterré nevezi ki.

[13]

1856. július 16.

A hazafias magatartása miatt 1853-ban elítélt Leövey Klára visszanyeri szabadságát.

[14]

1857. július 16.

Andrássy Gyula gr. aláírja a hazatérési engedélyhez előírt hűségnyilatkozatot.

[15]

1918. július 16.

Jekatyerinburgban megölik II. Miklóst és a cári családot

Jekatyerinburgban (későbbi neve Szverdlovszk) bolsevikok lemészárolják II. Miklós orosz cárt és családját. II. Miklós 1894-ben lépett az orosz trónra, s kezdetben elődeinek stílusában uralkodott. Csak a Japán elleni elveszített háború és a forradalmi zavargások után lehetett rábírni néhány engedményre, többek között a parlament létrehozására (Birodalmi Duma 1907. XI. 1.), az engedményeket azonban röviddel később nagymértékben visszavonta. A fenyegető forradalom hatására a cár 1917 márciusában lemondott (III. 2-15.), családjával együtt Szibériába száműzték, és Jekatyerinburgban tartották fogva.

[16]

1919. július 16.

A Forradalmi Kormányzótanács közzéteszi CXXIX. számú rendeletét német nemzetiségi terület felállításáról.

A Forradalmi Kormányzótanács az írókat, a tudósokat és a művészeket kiveszi mindennemű rekvirálási rendelet hatálya alól.

[17]

1926. július 16.

Megalakul a Független Nemzeti Demokrata Párt, köznapi nevén az Egyesült Balpárt.

Elnöke: Rassay Károly.

[18]

1933. július 16.

A rendőrség elkobozza a Népszava e napi számát a Demokrácia-diktatúra című vezércikk miatt.

[19]

1936. július 16.

Merényletet követnek el VIII. Edward ellen

[20]

1946. július 16.

Gyenes Antal elnökletével megalakul a Népi Kollégiumok Országos Szövetsége

Még a háború éveiben szerveződött egy olyan intézmény, amely a népből származó tehetségeket kívánta összegyűjteni és tanulásukat segíteni. A Györffy-kollégium nevét a magyar néprajzkutatás kiemelkedő alakjáról, Györffy Istvánról nyerte. Programjuk alapköve volt, hogy olyan kollégiumokat kell létrehozni, amelyek lehetővé teszik a szegénysorsú munkás- és paraszt származású fiatalok továbbtanulását. Elképzelésüket Tildy Zoltán köztársasági elnök jelenlétében hozták nyilvánosságra. Az ilyen jellegű kollégiumok szervezésére és irányítására alakult meg a Népi Kollégiumok Országos Szövetsége, a NÉKOSZ. Vezetésében kommunista és parasztpárti fiatalok vettek részt. Az elképzelés sikerét jól mutatja, hogy 1946 szeptemberében már 44 népi kollégium működött az országban, közel másfél ezer középiskolai és 500 egyetemi és főiskolai diákkal.

[21]

1990. július 16.

Ukrajna szuverenitást követel

Ukrajna parlamentje szuverenitási nyilatkozatot fogad el.

[22]

2000. július 16.

Meghal Petri György