Kiállították a múlt feneketlen kútjait Debrecenben

Az ásatások során napvilágra kerülő régi kutak fontos információkat árulnak el a korábbi évszázadok mindennapi életéről. A Debrecen belvárosában folyó feltárások meglepő eredménnyel szolgáltak, ahogy azt a Ringer István és Szolnoki László régészek által rendezett kiállítás is mutatja.

Városi régészet Debrecenben

Debrecen város utóbbi éveinek egyik legnagyobb beruházásaként került sor a Kölcsey Ferenc Megyei Művelődési Központ lebontására, majd ennek helyén egy, új kulturális és konferenciaközpont kivitelezésre, a belváros szívében. A debreceni Déri Múzeumban Múltunk a kutak tükrében címmel nyílt rendhagyó, oktatási célokat is szolgáló régészeti kiállítás tárgyait az itt folytatott ásatás anyagából válogatták.

Nézze meg galériánkat a feltárásról és a kiállításról!

A gombamód szaporodó építkezéseknek köszönhetően az utóbbi időben Debrecen több pontján nyílt lehetőség kisebb-nagyobb felületek régészeti kutatására. A városi feltárásnak több olyan különleges ismérve van, ami megkülönbözteti a beépítetlen területeken, nagy volumenű beruházások előtt folyó "zöldmezős", illetve az ún. tervásatástól: elsősorban az építkezés, a beruházás üteme határozza meg a munka kezdetét és sajnos gyakran az időtartamát is.

A városi régészet módszere hasonlít egy "kirakós játékra". Egy-egy tudományos felismerés sokszor évek kitartó munkájaként született, apró részeredmények összeillesztése nyomán alakul ki. A látszólag összefüggéstelen, elszórt adatok dokumentálva, térképre rajzolva, idővel értelmezhető tudományos információvá válnak.

A legnagyobb probléma, amely a kutatás teljes menetét, majd az eredmények értékelését is befolyásolta, a terület nagyfokú modern kori beépítése volt, mely több méter mélységben pusztította el az itt lévő régészeti objektumokat. A nem egészen 1 hektárnyi feltárási területen végül több mint 40, különböző korszakból származó kút került napvilágra, a szám jóval meghaladta az előzetes várakozásokat.

A középkori vízgazdálkodás nyomában

A római császárkor (3-4. század) időszakából három kút került napvilágra. Ezek átlagos mélysége a feltárás szintjétől 3-5 méter között volt, agyagba ásott, szabályos kör alakú kissé öblösödő oldalú, 110-120 cm átmérőjű kútaknával rendelkeztek. A császárkori kutaknál valamennyi esetben lehetőség nyílt azok teljes föltárására.

A 15-17. századból feltárt 13 kút közül 6 biztosan rendelkezett valamiféle fabéléssel. A kutak aknája 3-5 méter átmérőjű, kissé öblösödő oldalú volt, aljuk a feltárás felszínétől számítva 4. 5.-5 méter mélységben jelentkezett. Néhány kút faszerkezetének csak a legalsó részét sikerült észlelni, a 100 cm oldalhosszúságú kútbélés 8-10 cm átmérőjű gömbfából, félgömbfából készült, az erős roncsolódás miatt egyértelmű csapolásnyomokat nem lehetett megfigyelni.

Elkülöníthető a kutaknak az a csoportja, melynek faszerkezete a legtöbb esetben 100-110 cm oldalhosszúságú, négyzetet körülzáró, egymásba csapolt vastagabb, nagyméretű tölgydeszkából állott. Ezeknek a faszerkezete néhány esetben igen jó állapotban megmaradt.  Ritka, de nem példa nélkül álló megoldásként a kútaknába, bélés gyanánt egy kiütött fenekű hordót helyeztek el.

Kutak árulkodnak a középkori növénytermesztésről

A feltárt, újkori kutak egyik jellegzetes csoportját alkotják az ún. `bodonkutak`, amelyek esetében a kútbélés nem más, mint egy tölgyfa-törzsből kivájt óriási henger, azaz bodon. Ez a kútépítési technika már a kora bronzkor időszakától kezdődően adatolható a Kárpát-medencében, s praktikussága miatt nagyon kedvelt, egészen a 20. századig alkalmazott megoldásnak számított.

Bodonkút a kiállításon

A debreceni belvárosban előkerült ilyen típusú kutak aknája szabályos kör alakú, átlagosan két méter átmérőjű volt. Az ebben elhelyezett fatörzs átmérője 100-150 cm között váltakozott. A bodonkutak mellett továbbra is használatban voltak az újkor időszakában az ácsolt deszkabélésű kutak, melyeknek alsó részét gyakran téglából építették meg. A "fejlődési sor" utolsó elemei voltak azok az évszámos, bélyeges téglából készített kutak, melyek már a modern kori város tárgyi emlékeit tartalmazták.

A középkori, kora újkori kutak feltárása páratlanul gazdag leletanyagot eredményezett. A kútakna és a fabélés közti föld elsősorban konyhai hulladékkal, állatcsonttal és töredékes kerámiával volt tele. A kútakna betöltése, különösen pedig a kutak több esetben méteres iszaprétege rengeteg ép, vagy csaknem ép kerámiatárgyat, zömében vízhordásra használt edénytípusokat tartalmazott. Szinte valamennyi kútból került elő olyan edény, amely a kút használati idejével egykorú lehetett. A középkori lelőhelyek növénytani leletei nagy segítséget nyújtanak a korszak jobb megismerésében. Az ásatásokból előkerült növénytani leletanyag a középkori ember növénytermesztésének, növényismeretének pontos és hű tükre.