2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Sajtot ettek az Alföldön a neolitikumban

2006. május 9. 13:00

Egyedülálló régészeti leletek bizonyítják, hogy az Alföld területén élő újkőkori őseink ismerték az olyan tejtermékek előállításának módját, mint a ma is kedvelt sajt vagy joghurt.

A Kárpát-medence első tejtermékei

8000 éves agyagedényeken talált zsíros ételmaradékok árulkodnak újkőkori őseink ételfogyasztási szokásairól, amelyek az eltelt évezredek dacára nem sokban különböznek attól, ahogy ma táplálkozunk. Legalábbis a választék tekintetében: tejföl, sajt, joghurt, hal, és mindenféle gyümölcs, mint például eper, málna, alma vagy szilva szerepelt a mindennapi étrendben. Na és persze rengeteg hús, legyen az marha, kecske, vagy akár juh.

Joghurtospoharak az őskorból

Két, egymástól független tanulmány eredményeit hasonlította össze a Discovery Channel: a magyar Alföldön és a Svájcban található Bodeni-tó délnyugati partján folyó régészeti ásatások ugyanis hasonló eredménnyel zárultak. Mindkét helyszínen többezer éves agyagedényeket, vagy azok darabjait találták meg a kutatók, rajtuk zsíros maradékokkal. Oliver Craig, az alföldi tapasztalatokról beszámoló tanulmány egyik szerzője, az ásatás vezetője szerint az edények az i. e. 5950 és 5500 közötti időintervallumból maradtak ránk. A vizsgálatok során fény derült a zsír "eredetére" is: kecske- vagy juhtej származéka.

Arbon Bleiche 3, az őskori tejüzem

Az egyetlen konkrét magyarországi tejre vonatkozó adat a Craig által vizsgált, Ecsegfalván talált lelet. Jelentőségét az adja, hogy a Kárpát-medence első állattartó közösségét képviseli. A balkáni eredetű állattartás következményeként olyan juhok és kecskék jelentek meg, amelyek ősei nem voltak honosak a Kárpát-medencében. Ez alapján valószínű, hogy ezen négylábúak mindenképpen máshonnan kerültek ide, és a tenyésztésük itt folyt tovább. A juhtej maradványa a kis testű juhok vagy kecskék egyszerűbb fejésével magyarázható. Az ún. Kőrös-kultúrában amúgy is nagyon kevés lehetett a szarvasmarha, házi disznócsont pedig alig van. Ezzel kapcsolatban a legújabb DNS vizsgálatok azt támasztják alá, hogy a szarvasmarhát is távolabbról hozták be, nem pedig a helyi őstulokból háziasították. A kutatók korábban az utóbbi mellett foglaltak állást - erősítette meg a Múlt-kor kérdésére Bartosiewicz László, a Magyar Középkori és Kora Újkori Régészeti Tanszék tanszékvezetője.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár