Az inka csomóírás rejtélye

Írás vagy sem, érteni nem értjük

A khipu, vagy magyarul inka csomóírás, a kutatók szerint csak számok jelölésére, numerikus kombinációk tárolására volt alkalmas. De már régebben is felmerült, hogy az inkák nem csak számokat, hanem betűket is belefoglaltak a csomókba. Írást hagytak ránk, amit megfejteni mindmáig nem tudott senki.

Mint arról már sokan beszámoltak, a fonalakon függőlegesen elhelyezett csomók szolgáltak összeírásoknál és könyvelésnél az információ tárolására, mintha azok egy textilből készített abakusz golyói lettek volna. Az a néhány elmélet, amelyek a 450-600 megmaradt khipu vizsgálatának eredményére támaszkodik, a mellett kardoskodik, hogy ezekben a textil csomókban nemcsak számok fedezhetőek fel, hanem az írás korai formája is.

Dr. Urton, a nemrégiben megjelent "Az inka khipu jelei" című könyvében azt állítja, hogy a csomók a számítógépeknél alkalmazott kettes számrendszerhez hasonlóan rendezett számsorok. Azzal a különbséggel, hogy az inkák nem 8 bites, hanem 7 bites egységeit alkalmazták a 0-nak és az 1-esnek. Ezek a számsorok megfelelhettek neveknek, személyeknek vagy egyéb tevékenységnek. A szövésmód és a szín által kínált variációk a szerző szerint meghaladta az 1500-at. Csak összehasonlításképpen, a sumérok ékírása 1500 jelet ismert, az egyiptomi hieroglifák száma pedig 800 volt.



Azzal Urton is egyetért, hogy elméletét nehéz bizonyítani, hiszen ez idáig egyetlen elbeszélő-khiput sem sikerült még megfejteni. A spanyol hódítók bálványimádattól tartva nagy részüket elpusztították és a maradékhoz sincs meg a Rosetta-kő perui megfelelője. S azt sem tudjuk még, hogy dacára a felfedezők és misszionáriusok leírásainak, hogy az inkák miképpen készítették vagy olvasták a khiput.

Urton elméletét, miszerint a csomók nem csak numerikus jelek lehettek, alátámasztja Dr. Galen Brokaw, New York Állami Egyetem írásszakértője is, aki szerint ezek a csomók az emlékezetet segítő eszközök, egyfajta rózsafüzérhez hasonló "mankók" lehettek, de az is előfordulhat, hogy több jelentésük volt.

Az elméletet osztja Dr. Patricia J. Lyon a Berkeley Egyetem egyik munkatársa is, hozzátéve, hogy ezek a segédeszközök a vizualitás, és a tapintás bevonásával hívták elő készítőik emlékezetéből a tárolt információkat. S ha ez így volt, akkor a khipu már csak azért sem lehetett írásrendszer, mert csak az lehetett képes megérteni, aki elkészítette, esetleg az, aki számára ismerős volt a tárolt információ.

Dr. Heather Lechtman szerint a korai Peruban a textília jólétet és politikai státuszt is szimbolizált. Ezért sokan úgy vélik, hogy a csomók nem csak számokat rögzíthetnek. A korabeli spanyol hódítók ellentmondásos beszámolókat örökítettek az utókorra. Egy khipu készítőt ábrázoló rajz például azt sugallja, a textil abakusz jegyzetként is szolgált arról, mi érkezett az inkák raktáraikba, ill. hogy abból mit fogyasztottak el.

Egy másik spanyol utazó beszámolója szerint, egy indián azt állította a háta mögé rejtett khipuról, hogy az a hódítók cselekedeteit örökíti meg. Így aztán a csomók sorsa a tűz, az indiáné pedig a büntetés lett. Dr. Robert Ascher, régész, és felesége Dr. Marcia Ascher, matematikus becslései szerint az ismert khipuk legalább 20%-a az írás korai formáihoz hasonló. Dr. Urton szerint a khipu készítője felhasználta a fonalak és a csomók fajtái és színei által kínált lehetőségeket. Egy bizonyos fonal-konfiguráció jelenthetett értéket, tárgyat vagy eseményt, hasonlóan az ismerős írásrendszereknél alkalmazott grafikus jelekhez. Sőt azt is feltételezi, hogy az inkák alany-tárgy-ige jelölési rendszert is alkalmaztak.

1. Írás vagy sem, érteni nem értjük
2. Hiányzik a Rosetta-kő perui megfelelője