Mezei Mária

(1909-1983)

1909. október 16-án született Kecskeméten Mezei (Mezey) Mária színésznő, a múlt század egyik kiemelkedő, hivatalos szakmai elismerésben viszont alig részesült művésze.

Édesanyját gyermekágyi lázban vesztette el. Földműves családból származó, önerejéből ügyvéddé lett apja a házukat összedöntő 1911-es földrengés után elmenekült a számára szenvedést és pusztulást hozó városból; előbb Erdélyben, majd Szegeden éltek. Mária apja követelésére beiratkozott a helyi egyetem bölcsészkarára, nyelvészetet és - egyedüli női hallgatóként - filozófiát tanult három szemeszteren át, aztán mégis gyermekkori álmát, a rivaldát választotta.

Rózsahegyi Kálmán színitanodájának elvégzése után 1931 őszén Miskolcra került. Itt kezdte koromfekete haját szőkére festeni, de a hajfesték gyenge volt, s ráragadt a "vörös Mezey" név. A férfiak 1935 után már a pesti utcán fordultak meg utána, mivel ekkor már a Kamara, a Belvárosi, majd a Vígszínház színpadán formálta meg a kacér dámákat, léha asszonyokat. A "vörös démon" az 1940-es években már igazi sztár volt, komoly szerepeket osztottak rá, a filmvásznon 1936-ban az Aranyember Athalie-jaként mutatkozott be.

1944-ben, a német megszállás alatt nem vállalt fellépést, a Tátrába menekült, és rátalált hitére. A fordulat éve után méltatlanul mellőzték - 1945 előtt "zsidóbarátsággal" vádolták, a háború után "polgári kacattá" nyilvánították. Kabarékban lépett fel, éjszakánként bárok füstös félhomályában a szintén margóra helyezett Cziffra György zongorakíséretével sanzonokat adott elő, éjféltájban Ady istenes verseit szavalta és zsoltárokat énekelt. Megváltás volt számára, amikor 1949-ben az Operettszínházba kerülhetett, ám aztán innen is mennie kellett, a Vidám Színpadra.

Második sztárkorszaka 1956 után jött el: 1962-ig a Madách, 1962-64 között a Nagymező utcai, rövid életű Petőfi Színház, 1964-től 1970-ig a Nemzeti Színház társulatában lépett fel. Remek szerepeket alakított százas szériákban, többek közt Warrennét G. B. Shaw darabjában. Háromrészes önálló estjével végigjárta az országot, a határon túli magyarlakta területeket, Párizs, New York, Toronto magyar közösségeit. Újra filmezett (Édes Anna, A Noszty fiú esete Tóth Marival, Mici néni két élete, Tiltott terület), megromlott egészségét azonban 1970-ben összeroppantotta az influenza. Ekkor teljesen visszavonult budakeszi házába, és tizenhárom évig harcolt napról napra az életéért.

1981-ben megjelenhetett Vallomástöredékek című kötete, amely életéről, színészetéről, hitéről született írásait tartalmazza. Rá két évre, 1983. április 20-án csendesen távozott.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nácik

• Zsidómentő lengyel asszonynak állított emléket a Pilecki Intézet
• Holland történész tárta fel egy háborús bűnös katonatiszt magánéletét
• A Harmadik Birodalom asszonyai a Múlt-kor nyári számában
• Náci rabolt műkincs lehet egy Svájcban kiállított Cézanne-akvarell
• A francia ellenállás ikonikus alakjáról készített filmet Nemes Jeles László
• A náci csodafegyverek mítoszát mutatja be egy drezdai kiállítás