Félelmetes hallucinációkat okozott a maja akusztika

A különleges akusztika egyidős az emberiséggel: már a paleolit kori barlangokban is találtak használatára utaló jeleket. A hanghatások művészetét a mindenki által ismert görög színházépítkezésekkor már mesterien alkalmazták, majd később több helyen - például a londoni Szent Pál székesegyházban - tökélyre fejlesztették. Így tettek a maják is Közép-Amerikában, akik Chichén Itzában labdajátékuk legnagyobb pályáját hátborzongató pontossággal építették meg - mondta el a Discovery News-nak David Lubman, aki hamarosan publikálja kutatásai eredményeit.

Halálos labdajáték az alvilág urával

Lubman az udvar akusztikai elemeinek tanulmányozása során arra jutott, hogy annak szerkezete az egykori uralkodók és főpapok számára lehetővé tette, hogy suttogó hangjuk akár mindenkihez eljusson. A hanghatásoknak ezen kívül spirituális jelentősége is lehetett abban, hogy bevonják a közönséget a pályán folyó játékba.

A játékosok a maja krónikák szerint eleve hallucinogén drogok hatása alatt vonultak ki a pályára, ahol könyökükkel illetve mellükre erősített terelőlappal kellett egy kőkemény gumilabdát egymás között passzolniuk. A különleges akusztika hátborzongató hatással járt: a falak egy egyszerű labdapattanást is négyszer vertek vissza, és az elhaló visszhang leginkább a csörgőkígyó hangjához hasonlított. A játékosok számára pedig lassan megszűnt a külvilág, és a hallucináció a tökéletességig fokozódott. Így egyáltalán nem tartották képtelenségnek a maják szent könyvének, a Popol Vuh-nak azon fejezetét, amely szerint a labdajáték hangjával akár magát az alvilág urát is felkelthették - magyarázta Lubman.

Végül pedig a teljesen elbódult és kékre-zöldre vert játékosok illetve a hangoktól transzba került közönség körében nem jelentett problémát, ha a vesztes csapat játékosait rituálisan feláldozták - állítja Lubman.