Elkeltek a Watergate-iratok

Az austini Texas Egyetem 5 millió dollárért vette meg Bob Woodwardtól és Carl Bernsteintől a Watergate-iratokat. A legtöbb pénz, amit eddig élő, de különleges személynek kifizettek, az is csak 1.1 millió dollár volt. Igaz, Abraham Zaprudernek a Kennedy-merényletet megörökítő filmje 16 millió dollárért kelt el, és Winston Churchill feljegyzéseiért is 18.4 millió dollárt fizettek korábban. A két Pulitzer-díjas újságíró a bevételből alapítványt hozott létre az oknyomozó újságírás támogatására.

Kutathatóvá válnak a Watergate-ügy iratai

Tricky Dick

Larry R. Faulkner, az egyetem elnöke elmondta, hogy a megvásárolt 75 fióknyi archívum a Watergate-botrány teljes történetét tartalmazza. Az anyag több mint 250 spirál jegyzettömböt, gépelt jegyzeteket, magnókazettákat foglal magába. Az iratok között jegyzetek, levelek, fotók, újságkivágások, kéziratok, valamint a szerzőpáros saját jegyzetei vannak. Minden, amit a Washington Post-ban publikált riportokhoz és a Nixon-kormány leleplezéséről szóló munkájukhoz felhasználtak.

Az üzlet részeként az egyetem beleegyezett, hogy tiszteletben tartja Woodward és Bernstein elkötelezettségét arra vonatkozóan, hogy forrásaik anonimitását megvédjék – kiváltképp az egyikét, aki csak Deep Throat néven van megemlítve a feljegyzésekben, és akiről tudni vélik, hogy a Nixon-kormány legbelső köreihez tartozott. Az általa szolgáltatott információk annak idején aranyat értek a két újságírónak.

A gyűjteményt – mellőzve a források kilétét - katalogizálják, majd egy éven belül hozzáférhetővé teszik a kutatók és a nagyközönség számára az egyetem Harry Ransom Bölcsészettudományi Kutatóközpontjában. Ez az USA rangos egyetemi levéltáraiak egyike. Olyan értékes kincsekkel büszkélkedhet, mint egy Gutenberg Biblia, Shakespeare-kéziratok, és Thomas Jefferson levelek.

A Watergate-botrány

1972. június 17-én betörtek a demokraták választási hadjáratának akkori főhadiszállására, a washingtoni Watergate Szállóba. A rendőrök tetten érték az elnök "újraválasztási bizottságának" minikamerákkal és poloskákkal felszerelt öt cinkosát. A politikai krimi szálai Nixon legközelebbi munkatársaihoz vezettek, akiket nem sokkal később el is küldött az elnök. Nixon tagadja, hogy bármi köze lenne a botrányhoz. A Washington Post két munkatársa, Robert Woodward és Carl Bernstein azonban tovább kutat. 1973 júliusában kiderül, hogy magnószalagok rögzítettek minden beszélgetést a Fehér Házban, de Nixon nem akarja kiadni azokat. Végül nyilvánosságra kerülnek a felvételek, és kiderül, hogy az elnök már hat nappal a betörés előtt tudott az akcióról, és annak lehetséges következményeit mérlegelte tanácsadóival. 1974. augusztus 8-án Nixon lemond, utódja az addigi alelnök, Gerald R. Ford, aki viszont szeptember 8-án - a nyilvánosság legnagyobb felháborodására - minden vétségre kiterjedő amnesztiát biztosít neki.

Woodward és Bernstein

A szerzőpáros mindkét tagja elégedett. Bár itt most ne csak a pénzre tessenek gondolni. Woodward szerint „Olyan intézményről van szó, amelyik megértette, hogy van néhány dolog, aminek a nyilvánosságra hozatalával még várni kell, viszont az anyag javarészét már hozzáférhetővé lehet tenni.” Bernstein elsősorban az unikális részletekre helyezte a hangsúlyt: „Az emberek most már végre bepillanthatnak a munkánkba. Eddig már szinte mindenkit leellenőriztek, minket még nem. Lesz is néhány „adalék”, amely ránk vonatkozik.” Ez az „adalékos” kifejezés konkrétan Bernstein akkori barátnőinek neveire és telefonszámaira vonatkozott…

Annak ellenére, hogy a Texas Egyetem az Egyesült Államok legnagyobb egyeteme, és egyben a leggazdagabbak közé is tartozik, a vételárat magánadományokból fedezik. Az összeg nagysága meglepte az egyetemi könyvtárakban és levéltárakban dolgozókat. Nem tudnak még csak hasonló esetről sem beszámolni, amikor élő szerzőnek fizettek volna ennyi pénzt.

„Kétségkívül szokatlan az eset, politikai tárgyú szövegért általában nem szokás ennyit fizetni” - nyilatkozta Thomas Hickerson, az Amerikai Levéltárosok Egyesületének elnöke. „Mindazonáltal – tette hozzá - nem tartom felháborítónak. Úgy gondolom, hogy a politikai tárgyú szövegek közt a szóban forgó kiemelt helyet foglal el. Felkelti majd a kutatók érdeklődését. Páratlan kincsesbánya ez számukra.”

Anonim források

roadshow

Hickerson szerint a Texas Egyetem mostani vásárlása árfelhajtó hatású. Kortársírók, zsurnaliszták és politikusok igyekeznek majd műveikért egyre többet kérni a kutató könyvtáraktól. Az egyetem elismerte, hogy az összeg, amelyet a szerzőpáros szabott meg árként, jelentős és túlszárnyalja a korábbi vásárlásaikat az exkluzív gyűjtemények piacán.

Walter Cronkite nyugalmazott rádiós műsorvezető például feljegyzéseit adományozta az egyetemnek, ahogyan a veterán televíziósok, Harry Reasoner és Andy Rooney is tették. Az egyetem helyt ad a szintén ingyen kapott The New York Times cikkarchívumnak, az Egyesült Államokban található 5 Gutenberg Biblia egyikének, amelyért másfél millió dollárt fizettek az 1980-as években.

Egyes történelmi vonatkozású dokumentumok azonban jóval magasabb árat is elértek már. Például Abraham Zapruder a Smithoniannek 1999-ben 16 millió dollárért adta el filmjét, amely a Kennedy-merényletet örökítette meg. Hasonlóan nagy összegért keltek el Winston Churchill feljegyzései, amelyet a brit kormány 18.4 millió dollárnak megfelelő fontért vásárolt meg a néhai miniszterelnök családjától.

az elnök emberei

„Az árat korrektnek tartottuk. A Watergate-archívum egyszeri alkalom, ami nem kínálkozik többször” – mondja a Ransom Központ igazgatója, Thomas F. Staley, aki azért tudatában van annak, hogy kissé drága zsákba macskát játszanak. „Bizonyos értelemben akkor tudjuk meg, hogy mit vásároltunk, amikor jövőre felnyitjuk a dobozokat. Akkor viszont gyümölcsöző beszélgetéssorozatot fogunk kezdeni a két úrral.”

A jövedelmen Woodward és Bernstein osztoznak. Döntöttek viszont egy 500.000 dolláros alapítvány létrehozásáról. Az alapítvány a Watergate-botrány, az újságírói etika, illetve magának az archívumnak a tanulmányozását célozza. Az egyetem hivatalnokai elmondták, hogy eddig az 5 milliós összeg mintegy felét sikerült összegyűjteni elsősorban olyan magánszemélyektől, akiknek kötődése az egyetem iránt régre nyúlik vissza.

Mivel Woodwardék archívumában találhatók utalások a források kilétére, ezeket a feljegyzéseket a források haláláig a szerzőpáros őrzi. Majd az ő anyagaik is átkerülnek a Ransom Központba. Abban az esetben, ha Woodward és Bernstein korábban halnának meg, mint titkos forrásaik, az anyagok egy általuk kijelölt megbízható emberhez kerülnek megőrzésre, és csak onnan az egyetemre.