Az esélytelen Napóleontól a hoppon maradt Churchillig – a legrosszabb politikai jóslatok

2016 a kiszámíthatatlan választások éve. Nyáron a britek sokkolták a világot azzal, hogy az Európai Unióból való kilépésre szavaztak, ma pedig az Egyesült Államokban választanak új elnököt Hillary Clinton és Donald Trump közül. Utóbbiról a szakemberek többsége sem gondolta volna, hogy van esélye a republikánus elnökjelölti pozícióra, sőt, akár a végső győzelemre is. A történelem során azonban számos esetben előfordult, hogy a választással kapcsolatos előrejelzések hibásnak bizonyultak.

Kölcsönkapott népszerűség

1848-ban, a második francia köztársaság első elnökválasztása idején a politikai, társadalmi és gazdasági elit tagjai meg voltak róla győződve, hogy Louis Eugène Cavaignac tábornok könnyedén nyeri a voksolást Napóleon unokaöccsével, Charles-Louis Napoleon Bonapartéval szemben – írja a National Geographic.

A The Wiley-Blackwell Dictionary of Modern European History Since 1789 című könyv szerint Napóleon „populista ösztöneivel”, a „törvény és rend” uralmának jelszavával , valamint nagybátyjától kölcsönzött személyes népszerűségével és vonzerejével megnyerte magának a vidéket. Bonaparte a második köztársaság első és utolsó elnöke volt, négy évvel később ugyanis császárrá koronáztatta magát.

Akiket telefonhívások és képeslapok vezettek félre

1936-ban a Literary Digest című amerikai folyóirat magabiztosan azt jósolta, hogy a republikánus Alf Landon földcsuszamlásszerű győzelmet fog aratni demokrata ellenfele, az éppen regnáló elnökkel, Franklin Delano Roosevelttel szemben. Ehhez képest FDR mindössze két államot nem vitt el, azt pedig ekkor még végképp nem sejthette senki, hogy az amerikaiak további két alkalommal meghosszabbítják majd mandátumát.

A Literary Digest előrejelzésével a fő probléma az volt, hogy telefonos úton és képeslapokkal végzett közvélemény-kutatásokon alapultak. Ekkoriban még csak a tehetősebbeknek volt telefonja, akik jóval nagyobb valószínűséggel szavaztak Landonra. A képeslapok pedig csak azoknak a véleményét rögzítették, akik vették a fáradságot, hogy válaszoljanak.

„Ez nem egy tudományos közvélemény-kutatás volt” – mondta az American University történészprofesszora, aki 1984 óta minden egyes elnökválasztás esetén eltalálta a győztest. A tudós szerint a minta nem volt reprezentatív, ráadásul az egyes embereken múlott, hogy válaszolnak-e a kérdésre. „Ez hasonló a mai internetes közvélemény-kutatásokhoz” – tette hozzá a professzor.

Érdekesség, hogy a Gallup ebben az évben végezte el először azóta híressé vált elnöki közvélemény-kutatását. A tudományos módszerekkel operáló felmérés már Roosevelt győzelmét vetítette előre. Ezzel megszületett a modern közvélemény-kutatás, amely leváltotta a korábbi ad hoc-felméréseket.

Hasztalan győzelem

1945 nyarán Winston Churchill népszerűségi indexe érthető módon meglehetősen magas volt. Kulcsszerepet játszott a szövetségesek második világháborús győzelmében, és „ a politikusok és [politikai] kommentátorok magabiztosan azt jósolták, hogy győzelemre vezeti a konzervatívokat a következő általános választáson” – fejtette ki  Paul Addison, a Churchill: The Unexpected Hero című könyv szerzője. 

Ezután a konzervatív győzelmet jósoló szakértőket sokként érte, amikor a Munkáspárt hatalmas különbséggel nyerte meg a választásokat. Addison szerint Churchill népszerű volt háborús vezetőként, a nép azonban véleménye szerint főként azért választotta a Munkáspártot, mert amíg a konzervatív politikus a háború megnyerésére koncentrált, a baloldal a hátországra is figyelmet fordított. Churchill 1945-ös veresége ellenére hat évvel később még visszatért a miniszterelnöki székbe.  

Az újság, amely becsapta olvasóit

Az egyik leghírhedtebb téves előrejelzést 1948-ban egy sokak által ismert fotó (a cikk nyitóképe) is megörökítette, amelyen az elnökválasztást megnyerő Harry Truman a Chicago Daily Tribune számát tartja a kezében, amelyen a következő szalagcím olvasható: „Dewey legyőzte Trumant”.

„Minden közvélemény-kutatás Dewey győzelmét mutatta, azonban leálltak velük [a felmérésekkel] néhány héttel a választás előtt” – mondta Lichtman. Miután a választás napjának korai eredményei továbbra is Dewey győzelmét vetítették előre, a chicagói lap vette a bátorságot, és a fenti címlappal küldte nyomdába a lapot. Nem kellett volna.

Bár a második ciklusáért induló (az elsőben az elhunyt FDR helyett került az elnöki székbe) Truman népszerűtlen elnök volt, Lichtman szerint még mindig rendelkezett bizonyos vonzerővel. Mint a kutató kifejtette, Amerikát a szabad világ új vezetőjévé tette, az országban viszonylagos nyugalom uralkodott, Dewey azonban karizmatikusabb jelölt volt nála, ám ez végül nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy legyőzze Trumant.