Tisztelt Olvasó!

1989-et sokan nevezték a csodák évének. Csoda volt, ahogy 1956 igazsága lassan, de ellenállhatatlan erővel utat tört magának. Január 28-án Pozsgay Imre – a kommunisták közül a forradalom leverése után először – népfelkelésnek nevezte 1956-ot. Március 15-én az ellenzéki erők együtt demonstráltak, és közösen tudták megfogalmazni a demokratikus átalakulás követeléseit. E követeléseket az egységesen fellépő ellenzék a Nemzeti Kerekasztal vitáiban ki tudta kényszeríteni a hol taktikázó, hol fenyegetőzni próbáló állampárttal szemben. Meg lehetett rendezni az első népszavazást, amely a szükségesnek tűnő kompromisszumok alól szabadította fel a rendszerváltást.

Nagy Imre és mártírtársainak temetése – túllépve a hivatalos állami rendezvényen – egyszerre volt gyászszertartás és egyöntetű kiállás a szabad Magyarország mellett. A Páneurópai Piknik során először a magyar határon omlott le a vasfüggöny, majd év végére ledőlt a berlini fal is. A csodák közé tartozott Csehszlovákia bársonyos forradalma és Lengyelország átalakulása is. Csodaként éltük meg a romániai forradalmat, és csoda volt az a nemzeti összefogás, amely Erdély „hadikarácsonya” idején megmutatkozott a segítségnyújtásban.

Az ország megtelt szabad levegővel. Amint megszűnt a félelem, újra előléptek a kommunista diktatúra által megroppantott közösségek tagjai, hogy újrakezdjék szolgálatukat: a szétszóratásban élő szerzetesrendek, illegalitásban dolgozó karitatív szervezetek vagy éppen a cserkészek.

Az addigi elzárt világ fekete-fehér szürkeségéből hirtelen egy új, nyitott és színes világ született. Sokszínű, sokféle gondolatot, sokféle szempontot megjelenítő, és ezzel együtt vitatkozó, szabad országgá váltunk. Talán ez volt az az év, amikor leginkább a sajátunknak tekintettük a rendszerváltoztatást, leginkább hittünk annak gyors és sikeres kiteljesedésében, és leginkább bizakodva tekintettünk a jövőbe.

1989 – most már jól látjuk – fontos év a rendszerváltoztatás hosszú útján, de csak egy állomás volt: visszafelé már nem vezetett út, de a neheze – a szabad választások, a létező szocializmus által itt hagyott romok eltakarítása és a szovjet csapatok kivonása – még előttünk állt.

1989 csodálatos esztendő volt. Emlékeznünk kell rá, hiszen mindannyian közös örökösei vagyunk. Azóta dönthetünk sorsunkról – személyes és közösségi életünkről egyaránt. Érdemes azonban felidéznünk Antall József gondolatát, amelyet az MDF elnökségének elvállalásakor 1989 szeptemberében mondott: „A lehetőség egyben kötelesség is”. A szabadság közös lehetőségünk és közös kötelességünk.

Gulyás Gergely

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6 368 ft 4 776 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 6 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

2. világháború

• Hatalmas tisztogatást rendezett az őrjöngő Hitler a sikertelen Valkűr-merénylet után
• Heves vitát váltott ki Potsdamban a háborús jóvátételek kérdése
• Nem számítottak a viharban partra szálló szövetségesekre Szicília demoralizált védői
• Miért foglalkoztatták az ikrek az embereken kísérletező náci tudósokat?
• Legalább tíz fel nem robbant második világháborús bomba hever Pompeji romjai közt
• Dokumentum igazolja, hogy Japán vegyi fegyvert vetett be Kínában 1939-ben